A tál kiesett Gabi kezéből, darabokra törött. Elfolyt a húsleves. Az idő is darabokra törött.

GABIDARAB. Gabi káromkodott, majd gyorsan abbahagyta Béni bácsi előtt. Idegesen takarítani kezdett. A Béni bácsi tányérján gőzölgő hús zsíros volt és tunya, akár a lackó. Gabi utálta a lackót. A lackó leszívta anyagilag, egy szemét dög volt a lackó, kiment Hollandiába, a gyereket is kicsalta magához. Gabi meg itt maradt, mindenkit utált, negyvenöt évesen járhatott melózni a Videotonba, nem bírta a három műszakot. Járhatott kapálni a parasztokhoz, szétsült a napon. A közmunkásoknál összeverekedett valakivel, mert kipletykálták. Ezután kötött szerződést Béni bácsival. Főzött, mosott Béni bácsira, beadta neki a gyógyszereket. A sok gyógyszer! Lenyomta volna mind a lackónak. Kivágta volna a lackó beleit.

BÉNIBÁCSIDARAB. Béni bácsi nem szívesen evett. Fehér csillagok borították a gyomrát. Vén, fehér könny. Béni bácsi 1934-ben született. 1955-től községi adóügyes, majd az elszámoltató bizottság tagja. Később főkönyvelő, boltvezető, 1988-tól 1992-ig a helyi ÁFÉSZ elnöke. Huszonévesen a parasztok udvarába mászkált, ordítozott, fenyegetőzött. Aki visszaszólt, megverette a rendőrrel. A parasztok utálták Béni bácsit, mert mindenkitől elvett mindent. Mostanában rosszul aludt, úgy érezte, jégbe fagy, ha lecsukja a szemét. A nagy kásaszerűséget várta, ami majd elnyeli, elcsendesíti.

Ne törődj vele, Gabikám, majd feltörlöd később  mondta Béni bácsi.

PLETYKADARAB. Gabi anyja sokat mesélt a Béni bácsiról. „Csúfságos, gonosz ember, nem csoda, hogy nem ment hozzá egy asszony sem, hiába van pénze. Annak idején a zsidók rábíztak az apjára egy csomó ékszert, aranyat, abból lett nagy háza a Béni bácsinak.”

Nem is gonosz ez a Béni bácsi, gondolta Gabi, hanem mafla. Ha lecsavarnám az orrát, azt is megköszönné. Nem veszi észre, ha nem adom be neki a gyógyszert.

PÜFFEDÉSDARAB. Béni bácsi elhevert a sezlonyon, Gabi szorgalmasan öntözte a virágokat. A délután balladát kongott odakint, bekékült minden. Ahogy teltek a napok, Béni bácsi felpüffedt. Reggelente Gabi hosszasan nézte az alvó, izzadó tésztatestet. Alig bírt fölkelni az öreg, hasa kemény volt, mint a dob.

Valami bajom lehet, Gabikám  nyöszörgött Béni bácsi. Gabi nem szólt semmit. Mintha a lackó nyöszörögne neki. „Megérdemled, rohadt patkány!”

Mit lehet csinálni, Gabikám?

Gabi gyógyszert adott Béni bácsinak, kiment belőle a sok víz. Egy-két napig még erőtlenül feküdt Béni bácsi.

GONDOLATOKDARAB. Gabi sokáig nem szeretett gondolkodni, sem figyelni dolgokat. Mindig mindenről az jutott az eszébe, hogy a gyerek leköpte és rávágta az ajtót, meg mikor a lackó az asztalba verte a fejét, betörte az orrát. Itt, a házban viszont már szeretett gondolkodni: „Beteg egy pali ez a Béni bácsi. Folyton azokat a mázsányi énekesnőket nézi a tévében. Utálom a kornyikát, anyámnál is mindig ez volt. Szerintem ezer éve nem gerjed már a Béni bácsi. Lehet, hogy buzi.”

CSOKOLÁDÉDARAB. Gabi elment a boltba, mert vadast akart főzni, s nem volt odahaza mustár. Vett egy tábla csokoládét is. A bolti eladónak rózsaszín csatok voltak a hajában. „Anyámon is ilyen csatok voltak, mikor rajtértem őket a lackóval.” Dacból nem köszönt az eladónőnek. „Irigy picsa. Irigyli tőlem a pénzes tatát.”

Béni bácsi rosszul érezte magát egyedül. Azelőtt sohasem félt. Gyötrődött, hogy moccanni sem tud. Ronda, kövér gyíkok úsznak majd a kásában, ötlött fel benne, és megijedt. „Ronda, kövér gyíkok: az irgalmatlan gazdák meg az iszákos nincstelenek, akik rettegtek az adószedéstől. A ravaszkodó Barsiné, aki új mechanizmusokról beszélt mindig, önállóskodni akart, hogy többet lophasson  később aztán szépen fejbe vágta magát. Most előjönne, hogy engem is elkalapáljon.”

Gabi hazajött, megfőzte a vadast, s ebéd után megették a csokoládét.

Semmi sem úgy volt, semmi sem úgy történt, ahogy beszélik…  motyogta Béni bácsi.

Gabi cuppogott, kelletően forgatta a szájában a csokoládét.

Eljön majd a bűnösök ítélete  folytatta Béni bácsi.  A tanítóm mondta ezt mindig elemista koromban. Én is csináltam régen mindenfélét… ha valakit megkérdezel a faluban… De mi lesz az én büntetésem? Mi lesz? Csak gyorsan essek túl rajta.

 Elfenekelhetem, ha akarja  vihorászott Gabi. Béni bácsi nem figyelt rá.

A bűn zsoldja a halál. Megnyugszom majd a nagy kásaszerűségben. Te is megkönnyebbülsz, Gabi. Véget ér az egyezség.

VIRÁGDARAB. Eltelt néhány óra. Sötét volt a szobában, alig látszott valami. Gabi gyomra, amit ráncos, aszott hólyaggá zsugorított a bosszú, a lackó, a ringyó anya, az áruló gyerek, a pletykás közmunkások, az irigy eladónő iránti utálat, kaktuszvirágként virult legbelül. Gabi egy percre megelégedett a sorsával. Itt ez a buta öregember tele pénzzel. Élet-halál ura volt régen, és most rajta szánt a nyelvével. Ha majd meghal, mindent megörököl tőle. Az ágy melletti vázából sárga cickafark illata jött. Gabi fel-felnevetett. Béni bácsi elszégyellte magát, s mint egy újszülött, Gabi emlőjén csüngött reggelig.

PISZOKDARAB. Béni bácsi megint felpüffedt. Nyöszörögve feküdt a bevetett ágyon, a nyitott ablakot bámulta. Gabi bátor lett, hangosan átkozódott, ha a lackó vagy a gyerek eszébe jutottak. Béni bácsi előtt sem titkolta már fölényét. A lackót képzelte a nyöszörgő hang mögé.

Dögölj meg, te szarházi  beszélt magában Gabi, miközben az ágy melletti szekrényt takarította.

Mi a baj, Gabikám? Beszélgessünk  szólt halkan Béni bácsi.

Gabi nem válaszolt, idegesen törölgette a polcokat. Csupa piszok volt a rongy a kezében.

PÓKDARAB.

Kire haragszol?  kérdezte Béni bácsi Gabi elővillanó felső fogsora láttán. Egy öreg keresztespók futott ki a szekrény sarkából. Gabi megragadta Béni bácsi kampósbotját. A pók az ágy melletti falon talált menedéket, Béni bácsi feje fölött.

Rusnya féreg!  kiáltotta Gabi, és odavágott. A pók lehullott Béni bácsira. Gabi újra meg újra lecsapott, eszeveszetten zihált közben. Rég szétverte már a potrohot, mire megállt a keze.

Az öreg test vörösbarna csúfsága szétkenődött az ágyon.

Az ablakon bejött az utcán áthajtó jármű zaja. Gabi ráébredt, hogy bajban van.