nagyanyámban és nagyapámban

egész életükben önzetlenség és

kiszolgáltatottság keveredett, külön-

külön, és együtt is.

 

az egyik félreértés tárgya az volt,

hogy nagyanyám csak nagyapámat szereti,

a másiké, hogy nagyapám

csak a színházi munkáját.

 

miután mindketten meghaltak,

alkalmassá váltak a megbocsátásra

és a mitizálásra. így váltak együtt

tévedések tárgyává.

 

mert megbocsátani az élőknek kell,

akkor is, ha újra és újra eltakarja a

tévedés,

 

hogy a vér

nem válik,

csak átalakul.