Vajon mit kapunk, ha összeolvasztjuk a nyolcvanas évek legjobb emlékeit? Mi lesz akkor, ha az E.T. és az Alien egy képernyőn találkozik, miközben a háttérben The Clash számok szólnak? Ezekre a kérdésekre a Netflix egy tökéletes választ adott a legújabb, egyesek szerint az év legjobb sorozatában, a Stranger Thingsben, amit Matt és Ross Duffernek köszönhetünk.

Erős kezdéssel indít a sorozat. Négy kissrác: Mike (Finn Wolfhard), Dustin (Gaten Matarazzo), Lucas (Caleb McLaughlin) és Will (Noah Schnapp) éppen egy Dungeon and Dragons társasjáték végén tartanak, mikor is a játékban előkerül a főellenség – a Demogorgon – és a feladatuk az, hogy legyőzzék. Ez a kezdés előrevetíti az évad rövid történéseit. A gyerekek célja, hogy felkutassák eltűnt barátjukat, Willt. A három fiú kiegészülve a különleges képességekkel rendelkező Tizeneggyel (Millie Bobby Brown), a rendőrfőkapitánnyal, Hopperrel (David Harbour), illetve Will anyukájával, Joyce-szal (Winona Ryder), felveszik a küzdelmet a másik világból érkező szörnnyel és az emberkísérleteket végző nagyvállalattal, ami felelős a történtekért. Az évad utolsó részében újra visszatérnek a D&D szerepjátékukhoz, és egy újabb szörnnyel és újabb kihívásokkal néznek szembe. Ez a záró jelenet egy esetleges második évadot előlegezhet meg.

kép1

Annak ellenére, hogy a sorozat tele van a nyolcvanas évek filmjeiből vett ötletekkel, mégis képes volt újat alkotni. Csak hogy néhány példát említsek: a Demogorgon nagyban hasonlít az Alien filmek szörnyére, vagy Mike, Dustin és Lucas kapcsolata Tizeneggyel nagyon hasonló az E.T- A földönkívüliben E.T. és Elliot kapcsolatára. Azonban ezeket az elemeket a sorozat újra gondolja és 2016-ossá teszi. Nem szabad elmenni a jól megírt forgatókönyv és a remek karakterfejlődés mellett sem, ami a legizgalmasabb dolog a sorozatban. A fiatalok kilépnek a saját maguk által kialakított világukból, aktív résztvevői lesznek az eseményeknek, és átélik azokat a kalandokat, amikről eddig csak álmodtak. A tinédzserek, Nancy (Natalia Dyer), Steve (Joe Keery) és Jonathan (Charlie Heaton) ráébrednek, hogy hova is tartoznak, milyen értékek fontosak számukra az életben, és leküzdik megfelelési kényszerüket is. A felnőttek pedig – Joyce és Hopper – feldolgozzák múltjuk tragédiáját, illetve segítik egymást, hogy ne történhessen meg újra egy óriási tragédia.

kép2

A sorozat fénypontja mégis csak a hangulat és a világ, amit közvetít a nézőinek. Annak ellenére, hogy olykor-olykor kiszámíthatóvá válik, mégis tartogat meglepetéseket. Mindazoknak tudom ajánlani, akik egy izgalmas és szórakoztató élményre vágynak. Mellette szól, hogy az első évad csak nyolc részes, szóval azok is bátran elkezdhetik, akik tartanak a hosszabb sorozatoktól. A hangulat a korai ifjúsági filmek idilli világától az Alien ijesztő és nyomasztó világáig széles skálán mozog, de akit ez nem zavar, egy kiváló élményben fog részesülni.