akkor anya gyümölcsfa volt hozzá
szüretelők cammogtak rángatták
anya szeméből érett emlékek
potyogtak rángatták gyönyörűeket
hajladozott rángatták körbeöleltem
indaujjaimmal a törzsét
rángatták vele hajladoztam
rángatták nevettek fehér bántás habzott
a szájuk szélén röhögtek hogy tata
kikorhad hintalovat faragnak
belőle a tagmondatok között
fog dülöngélni itt rosszindulatú
minden anya is hintaló lesz
megvédem súgtam létigéket
kiabáltam de mindketten tudtuk
anya nem gyümölcsfa a szüretelők
éhes gondolatok mi pedig anya
műtéte után belegyökereztünk
a véres linóleumba és megint
rángatták és utána együtt próbáltuk
kisírni magunkból a kórházszagot