Hiába kapta a Queering Socialism címet, az Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) és a Tranzit.hu közös rendezvényén szinte szó sem esett szocializmusról. A rendszer azonban így is ott bujkált a háttérben, akárcsak a benne élő melegek, akik – a homofóbok legszebb álmait beteljesítve – „otthon, a négy fal között” élvezték a szexuális szabadságot.

De hogyan váltak privát mókáik művészetté, sőt, történelemmé? Mivel járultak hozzá a nyolcvanas évekbeli lengyel pop art visszamenőleges megteremtéséhez? Mi az a Queer Archives Institute (QAI), és hol (nem) található az épülete? Mindezeket, és más hasonló kérdéseket a Kisieland vetítése után a dokumentumfilm direktora, Karol Radziszewski segített tisztázni.

querring

A Queer Archives Institute gyűjteményéből

Az FKSE – Stúdió Galériájában június 16. és július 30. között megrendezett, A szívünk egy másik ország című tárlat kísérő eseményét az egyik kurátor, Muskovics Gyula vezette be röviden, hogy aztán fejest ugorjunk a – Disneylandre nem véletlenül rímelő – Kisieland szabados alternatív dimenziójába. Ennek kapuit paradox módon éppen egy melegellenes intézkedéssorozat tárta ki, Ryszard Kisiel ugyanis egy védelemnek álcázott, ám valójában zaklató rendőrségi akció után határozta el, hogy „felszabadítja magát”. E törekvése egyedi, olykor megmosolyogtató erotikus fotózásokban, egy speciális útikönyvben és a Filo kulturális magazin terjesztésében nyilvánult meg. Miközben ő és barátai jól mulattak lakásaik biztonságában, akaratlanul is kordokumentumokat hoztak létre, melyekben – a maguk groteszk módján – még az AIDS felbukkanására is reflektáltak.

Elnézve a hatvanas Kisielt, amint a film kedvéért bájos amatőrizmussal öltözteti, sminkeli a régi fotók rekonstrukcióját vállaló modellt, tökéletesen hihető, hogy már harminc éve sem voltak művészi ambíciói. Pajkos, olykor parodisztikus kompozícióiban először csak kedvesét örökítette meg, majd később ő maga és pár további ismerőse is rákapott a pózolásra. A folyamatot feltáró Kisieland bár szórakoztató, egy cseppnyi kételyt mégis ébreszt afelől, hogy tartalma fontosabb néhány bulikon felidézett vicces történetnél. Ezt már Radziszewski oszlatta el, aki az interaktivitást ugyan hiába szorgalmazta angol nyelvű prezentációja előtt, másik célját, a Kisieland és az azt is befogadó QAI projekt kontextusba helyezését maradéktalanul megvalósította.

A művész 2005-ben rendezte meg Lengyelország első nyíltan homoszexuális témájú kiállítását, és ugyanebben az évben indította útjára az eddig kilenc számot megért lapját, a DIK Fagazine-t. Anyaggyűjtés során hazája mellett a kelet- és közép-európai régió más országait is feltérképezte, egy-egy különkiadást szentelve a – történelemből is adódó – helyi sajátosságoknak. (Az eddigi utolsó szám Csehszlovákiáról szólt, a következő kiszemelt pedig Fehéroroszország.) Ezen kalandozások terelték érdeklődését – a később QAI részévé váló – archív anyagok felé.

Ryszard Kisiellel 2009-ben, a szocialista Lengyelországra fókuszáló, Before 89’ című kiadvány munkálatai alatt ismerkedett meg, a férfi hihetetlen sztorijai pedig életre hívták a Kisieland projektet. Kisiel 1986-ban alapította a DIK ősének is tekinthető Filo-t, amelynek „szerkesztősége” csupa amatőrből állt. Előnyt jelentett azonban, hogy Kisiel nyomdában dolgozott, így az újság mellett egy „gay guide”-ot is ki tudott nyomtatni, amelyben az utazásai során felfedezett, melegek számára vonzó turistacélpontokat ismertetett. Radziszewski nevetve idézte fel a döntő pillanatot, amikor interjúalanya – már a közös munka sűrűjében, mintegy mellékesen – előhúzott ágya alól egy 300 színes diafilmet rejtő dobozt, hátha érdekelné őt. Érdekelte.

A Kisielandben is főszerepet játszó diák hagyományos fotóként soha nem léteztek, a kamerát nélkülöző alkotók valójában softpornó-forgatást imitáltak a filmkockák egymás utáni rögzítésével. Az illúziót az – ötletesen férfitestrészekre komponált – feliratok és egy saját készítésű csapó is erősítette. A kommunista Lengyelország titkos meleg játszóterén a komolyabb témák is derűs színezetet kaptak, az AIDS-krízist például külön sorozatban ábrázolták, középpontban egy betegségűző, szexi „indián sámánnal”. Legerősebb politikai deklarációjuk egy nyomokban „Make love, not war!” –ra emlékeztető, titkosrendőrség helyett pornót követelő jelmondat volt, Radziszewskit pedig éppen ez a könnyedség, semmit sem dramatizáló szemlélet ragadta meg.

A rendező olvasatában Kisielék tevékenysége azért is lépi át magánjellegű mulatság határait, mert általa egy pillanatra elképzelhetjük, milyen lett volna, ha a szocialista Lengyelországban senki sem korlátozza a melegművészetet. Ennek illusztrálására szolgált Radziszewski 2012-ben született AIDS sorozata, a rettegett mozaikszó Donald kacsával feldobott variációival. Ennek ihletője a Filo egyik számában lelt apró kollázs és a kanadai General Idea AIDS-logója volt. (Utóbbi egyébként maga is egy korábbi alkotást, a Robert Indiana-féle LOVE-ot gondolta tovább). Így jött létre harminc év késéssel a szocialista lengyel pop art.

queer aids

Forrás: Artvolver

A munkái során összeszedett, elnyomó rendszerekben rejtőző „meleg kincseket” Radziszewski 2015 óta a QAI projekt keretében is gyűjti és archiválja, különös figyelmet fordítva kedvenceire, a magazinokra. Kutatásaiba nemrég Dél-Amerikát is bevonta, idén debütált Sao Paulóban. A folyton változó formát (kiállítás, performansz, installáció) öltő QAI pedig már nem csak az országok, de a témák tekintetében is egyre duzzad. (A férfi homoszexualitás mellett további LMBTQ és más kisebbségi problémákat is érint.) Radziszewski digitalizál, felvételeket rögzít, amit pedig lehet, eredetiben is közszemlére tesz.

A közönség tagjai az előadás végén is nehezen szólaltak meg, de aztán akadtak vállalkozók, akik – ha konkrét kérdéseikre nem mindig kaptak választ – további fejtegetéseke indították a művészt. Többek között fény derült Radziszewski ars poeticájára is, melynek jegyében elutasítja a mindenkit szivárvány alá terelő „gyarmatosítást”, és inkább a helyi kontextus, szimbolika, nyelvezet izgatja, melyeket mindig a külföldi kollégákkal együtt, de magát rájuk nem erőltetve vizsgál. Bár nem zárkózik el a felvonulásoktól és a hangosabb demonstrációktól sem, a lassan, csendesen („trójai falóként”) belopódzó, változások híve. Hisz benne, hogy a ráérős, ám mély folyamat által előbb-utóbb addig ismeretlen helyi meleg személyiségek, történések is felszínre kerülhetnek, támogatva a bizonytalan fiatalokat. (Neki például a saját coming outja idején fájóan hiányoztak az ilyen viszonyítási pontok, amelyeken keresztül környezete is köthette volna valamihez, valakikhez a homoszexualitást.)

Az akadémiai igényű kutatást másokra hagyja, ezért kerüli a könyvtárat, ahol a melegség őt foglalkoztató, szexuális oldalát egyébként sem érintik, hasonlóan az aktivistákhoz, akik ezt a pozitív imázs fenntartása miatt kerülik. A saját útját járó Radziszewski legutóbb Fehéroroszországban nyitott úttörőnek számító, szexualitással fűszerezett „meleg kiállítást”, mivel azonban magángalériát vett igénybe, az anyagot nem kellett előre cenzúráztatnia. Hogy utólag se adjon okot a bezáratásra, komikus módon jogászokkal vitatta meg a meztelen férfiak péniszének elfogadható dőlésszögét. (A tárlat a beszélgetés időpontjában még látható volt Minszkben.)

Mivel mégiscsak gyűjteményről lenne szó, az egyik néző arra volt kíváncsi, hogy lehet e majd kutatni a QAI-ban. Radziszewski szerint erre a távolabbi jövőben a website lesz alkalmas, de amíg az komótosan fejlődik, ő továbbra is részletekben tárja fel a gondosan dokumentált, digitalizált anyagokat, illetve eredeti tárgyakat. Kézzelfoghatóbb tervei közt egy Filo-antológia publikálása is szerepel. Megemlítette, hogy sokan az archívum „épületét” szeretnék látni, de az sajnos nincs. Van viszont Instagram, Facebook és a hivatalos honlapon közzétett elérhetőség, melyen bárki érdeklődhet.

Csupán a rendezvény vége felé vetődött fel a sokakban motoszkáló kérdés, miszerint hazánk is szerepel-e Radziszewski listáján. Az érintett mindenkit biztosított, hogy örömmel csatlakozna egy itteni projekthez, sőt, ezt a találkozót is alkalmasnak tartja az első lépések megtételére. A lehetőséget egy társaság azonnal ki is használta, az est hivatalos befejezése után kialakult csoportosulás pedig azt sejtette, hogy hamarosan a magyar ágyak alól is előkerülhet ez-az.