mint szétdobált ruhák
a napszakok úgy hevernek
az ágyam körül
s én meztelenül fekszem
éjszakába dőlő nappalok köhögnek
s a testem olykor megremeg
csak az az ismeretlen perc van rajtam
ami az est előtt múlik el
s mikor megfogalmazódik bennem
egy be nem fejezett kérdés