Jacknek (Jacob Tremblay) és anyjának, Joynak (Brie Larson) állandó élettere csupán egy szoba. A kisgyermeknek az egész világot jelentik ezek a falak, születése óta itt éli mindenapjait. Ezzel ellentétben anyja a külvilágban nőtt fel, ugyan is őt hét éve rabolta el egy férfi, akit ők Vén Nicknek hívnak (Sean Bridgers).

Ebbe a nem szokványos, kevésbé csábító élethelyzetbe invitál minket A szoba című film. A kevésbé ismert Lenny Abrahamson rendezésének köszönhetjük ezt az alkotást. Jack ötödik szülinapjára virradóan érkezünk meg hozzájuk a négy fal közé. Végig kísérjük őket napi rutinjukon, amit ebben a parányi helyiségben visznek véghez: reggeli torna, fürdés, főzés és még belefér egy kis játék is. Szembesülünk az életükben bekövetkező nehézségekkel: a szülinapi tortáról hiányoznak a gyertyák, lekapcsolják a fűtést. Esténként tér „haza” fogva tartójuk, aki csak Joy-al foglalkozik. Az eddig kitartó anya kezd teljesen szétcsúszni, egyedül fia tartja benne a lelket.

room1

Jack boldog tudatlanságban él, mert anyja szót sem ejtett neki a külvilágról. Ezzel tette teljessé és boldoggá Jack életét. Megóvta őt a más élet után való vágyakozástól. Mivel nem ismert semmi mást azon kívül, ami körbevette, ezért nem is vágyott többre. Joy viszont csakis a szökést látja kiútnak egy jobb élet reményében, ezért elkezd neki mesélni a kinti világról.  

A film egyébként nem árul zsákbamacskát, már az előzetesből láthatjuk, hogy kiszabadulnak ebből a szobából. A filmnek azért itt még nincs vége. A külvilággal való kapcsolat felépítése Jack számára nem kis feladat, hiszen ezelőtt nemhogy még embert sem látott a szülein kívül, de a szabad eget sem. Az elsőre rémisztőnek tűnő új világot szépen, óvatosan fedezi fel. Anyja eközben a külvilág hatására bizonytalanná válik az eddigi döntéseivel kapcsolatban. Saját börtönéből fia mutatja meg a kiutat, gyermeki egyszerűségével és szeretetével.

room2

A szoba történetének varázsa az érzelmekben rejlik. Kezdettől fogva bombáznak minket, ami a sztori előrehaladtával egyre jobban erősödik. Szinte együtt lélegzünk, tapasztalunk velük. Mindaz, amin Joy és Jack keresztülmegy, a helyzet ellenére építi lelküket. Bármennyire is nehéz problémákkal találják szembe magukat, ők kitartanak a végsőkig. Jack a film kulcsfigurája. Látásmódja, gondolkodása kivételesen különleges, jócskán rácáfol korára. Többször is halljuk, látjuk, hogy miként vélekedik az őt körülvevő világról: ami első látásra egy visszataszító, szűk, sötét, igénytelen, helyiségnek tűnik, az Jack számára egy mesebeli, meghitt otthon. Mindenből csak egyet ismer a világon, ezért a Lámpa, Növény, Tojáskígyó, Szőnyeg, Szekrény, Tv, Mosdó, és a képzeletbeli Kutyája, Lucky mind fontosak számára. Ám mindennél többet jelent édesanyja, akivel nagyon szoros a kapcsolata.

room3

Nehezen tudnék elmenni szó nélkül a kivételes alakítások mellett. Brie Larson a lehető leghitelesebben játssza a nehéz helyzetben lévő anyát. Ezért is tarolt fölényesen a BAFTA, Golden Globe és Oscar-díjátadón, legjobb női alakítás kategóriában. Nem szabad megfeledkeznünk Jacob Tremblayről sem, aki ugyan díjat nem kapott, viszont nálam az első helyen áll a gyermekszínészek között. Aki ennyire koherensen tud alakítani egy ilyen komoly szerepet – valószínűnek tartom – a való életben is több egy átlagos gyereknél. A történet is dicséretet érdemel, ami Emma Donoghue sikeres novellája alapján készült; a forgatókönyv pedig szintén az írónő közreműködésével jött létre.

Meleg szívvel ajánlom a filmet annak, aki hasonló képpen nincs megelégedve az életével. Egy boldog és egyszerű iránymutatást sugallhat ez a történet számukra. Teljes mértékben egyetértek az IMDB 8,3 értékelésével, egy 10-es skálán én is ennyit adnék az alkotásnak. Végezetül így került nálam A szoba a minőségi filmek polcára, hisz az ilyeneket nem csak megnézed, hanem megéled!