A Herald Squarehez lefelé hajtott

persze csak lábbal, nem autóval vagy konflissal

mehetett volna azzal is, de nem akkor élt

bár, most sem

szóval,

az időtlenségben benne hajtotta magát

az agyával a lábait, a Herald Square felé,

botladozva kövekben és döglött madarakban

vagy néhány élőben is,

akik épp hányást ütögettek a csőreikkel

tehát

porolt a cipőjével a cipők között

netán sarkak és talpak között,

igazából leginkább alatt, mellett sosem, a felett meg akkor még nem létezett, ahogy

most sem

nos

a Herald Square közel volt egy hajtáshoz képest, még ha az a hajtás

elemi ösztönű lábemelgetés is,

és ruhaszaggató hideg volt, vörös tátongások látszottak csak az arcokon, szemben –

valójában hátulról,

valaki után spinálisan tekinteni, tengely körül forogva nem lehet szemben

de mögött sem

csak alatt,

ugyanis így forgott visszafelé a Herald Square felé menet,

nem félve a gerincbántalmakat és az ágyéki lordózist

hogy lássa a tojásfoltos fejbőrt hajjal beborítva

legalább hátulról, hosszan

és akkor

folytatta útját, ahogyan eddig –