Orfű az a hely lett, ahol anyuka és kamasz lánya minden feszkó nélkül együtt bulizhat, míg apuka a Kispál és a Borz kimért koncertjén ordítja, hogy csak hang legyen és fény. Ezt nem tudja más fesztivál. Ráadásul Orfű kilenc év alatt hobbitevékenységből az ország egyik legjobb bulijává nőtte ki magát.

Elzoránosodás

Szombat reggel olvasom az egyik negyvenes ismerősöm posztját, mi szerint nem hiszi el, hogy egy Quimbyn kevesebben vannak Orfűn, mint a Halott Pénzen.

Hát ugye van az a jelenség, amikor a közönség elkezd megöregedni, ennek hatására a koncertekről eltűnnek a fiatal elemek, a helyükre pedig benyomulnak azok, akik eddig az idősebb korosztályból nem hallgatták az adott zenekart. Ezt a jelenséget a hazai zeneipari szaknyelv elzoránosdásnak nevezi (tényleg így nevezi). Pontosan ez történik most azokkal a zenekarokkal, akiket jelöljünk ki a Kispál – Quimby – Hiperkarma gyémánttengelyen, és nevezzük őket a kilencvenes-kétezres évek alternatív zenekarainak. Az ő akkori közönségüknek szólt ez a fesztivál ez előtt 10 éve.buso

„megöregszünk majd némán”

Azóta viszont rengeteg új fiatal, tehetséges popzenekar kapaszkodott fel, amelyek nem jobbak ugyan, de sokkal frissebbek, sokkal szexibbek, sokkal maibbak, mint a fent említett szentháromság. Így amíg anyuka és apuka Anima Sound Systemre lötyög, a kamaszlány az első sorban smacizik a Halott Pénzen vagy a Brainsen.

Nekem szó szerint elkerekedett a szám látván mekkora energiát szabadítanak fel ezek a zenekarok, és hogy mekkora embertömeget vonzanak. Látszik, hogy nem mindegy nekik egy koncert: végig együtt vannak a közönséggel, pontosan tudják mi a következő lépés, tudják hogyan kell feszíteni a show-t: mikor kell előkapatni a mobilokat, mikor jön a sláger, mikor a robban a füstgép – a közönségük szó szerint megőrül értük… mert basszus jók. Ezek a srácok felnőttek ahhoz a nem kis feladathoz, hogy például a leglátogatottabb koncertet tolják le egy Fishing On Orfűn, ahol amúgy magyar poplegendák térnek vissza, majd búcsúznak el.

„… nekem már nem azok”

Jól lehet, hogy az utolsó Kispál-koncertet láttuk idén, pár mondatnál többet még sem ér a kicsit talán hakni ízű, véleményem szerint elég modoros produkció. A következő történt: Lovasi felkonferált egy busót. A busó beledudált a mikrofonba. Bejött a zenekar. Ígéretükhöz híven letolták a koncertet az utolsó időkből. A közönség énekelt. A közöség tapsolt. Majd megvonta a vállát „ez is megvót” és elment fröccsözni. Vagy sok volt bennem azon az estén vagy kevés, de úgy érzem: elfogyott a lendület. „Lélegezz! – mondják a doktorok…”. Vagy lehet, hogy úgy van, ahogy a költő mondja, hogy „Neked még nem fontosok. Nekem már nem azok”? Sajnos meguntam.  robot

Orfű a legjobb.

Azt hiszem Orfű egyébként az egyetlen olyan feszt, ahol egyszerűen nem létezik a reggel 10-től este hatig tartó szplín-állapot: OFF programok sora és a víziszínpad gondoskodik erről, amely még mindig kiváló helyszín a délutáni hidratálódáshoz – s ha végképp nincs más, az ember simán elsörözget a tóparton, mindig akad érdekes ember, akivel meg lehet váltani a világot. Kérdem én, lehetséges ennél jobb?

Szóval a fociláz miatt hiába maradt idén roppant alulreprezentált a szokásos nyitány, az Üllői Úti Fuck koncertje (esküvő is csak később volt a fesztiválon), hiába volt a Biorobot jobb, mint a Hiperkarma és hiába kár, hogy az Elefánt koncertjét elfújta a szél – a feeling már kilenc éve nem változik, a fesztivál viszont fejlődik, nem is kis mértékben.

Bár megmondom őszintén nem tudtam visszatartani a röhögést, amikor megláttam az úgynevezett komposzt WC-ket, melyek leírására inkább ki se térek – mégis, tisztaságban és rendben (de kaja és piafelhozatalban is) sokat erősített a fesztivál még a tavalyihoz képest is. Bár túl sok felújítás nem történt a frissen a fesztivál szervezőihez került Panoráma Campingben, sikerült úgy megoldani a takarítást és a szemétszállítást, hogy mindig minden tiszta volt és reggel sem úszott szemétben az egész fesztivál. Nem tudom hogyan csinálták, de roppantul hálás vagyok ezért.to

Meg azért is, hogy Orfű ad magára italban is. Mindig minőségi sör van csapon – külön örülök, hogy a Krusovice rátalált a kis és közepes fesztiválokra. A borfalu is valamivel jobban strukturált volt idén, sehol nem alakult ki igazán kellemetlen sor. Kajálni is mindig le lehetett ülni és egyáltalán: idén sehol nem volt kellemetlen, nyomasztó tömegnyomor. Ez egyébként annak köszönhető, hogy ezen a fesztiválon t é n y l e g csak annyi jegyet adnak el, ahány ember befér. Egyébként pedig csak az nem érzi jól itt magát, aki nem akarja; kortól, nemtől és attól függetlenül, hogy hozta-e a kutyát is magával.

Jó esély van rá, hogy a jubileumi 2017-es Fishing On Orfű fesztiválra már idén decemberben elfogynak a jegyek. Kívánom, hogy legyen így! Ha nem voltál még, a világért se hagyd ki!

Sőt, ha húsz körül vagy, hozd el anyádat is!

Szavazz a fesztiválra a Goldenfeszten!

Fotók: Braun Benjamin