Mi az, amihez 1,5 db radír, 52 db rotring hegy, egy 140 cm x 94 cm-es papír és 96 óra elkészítési idő kell? Az alábbi hozzávalókat Gellérfi Pál használta föl Melpomene c. grafitrajzához. Ő egy ifjú realista rajzművész, akinek ott voltunk Eysium c. debütáló kiállításán az AmaTÁR Galériában. Iski Kocsis Tibor nyitotta meg beszédével a családias légkörű tárlatot.

1

Történelmünk során a valóság ábrázolására való törekvés mellet mindig jelen volt annak átformálása is. A realista ábrázolás célja nem a látvány pontos másolása, hanem annak feljavítása: az esztétikum vagy mondanivaló érdekében elvenni vagy hozzátenni, kisebb nagyobb részleteket. A rajzolás szintén kezdetektől fogva része a képzőművészetnek, mint minden alkotás kiinduló pontja lsd. skicc, vázlat, tanulmányrajz stb. Ezzel ellentétben Gellérfi Pálnál főszerepet játszik a rajz produktuma.

Az első teremben az alkotó kezdő stádiumában rajzolt csendéletek fogadtak. Ebből a műfajból már rengeteg variációt látott minden művészet iránt érdeklődő ember. Az átlagos csendéletekkel ellentétben A nagy szappanos kép vagy a Hal alufóliában, citromokkal c. kép hiperrealsztikus anyagszerűsége még a fotót is megszégyeníti, amiről készült. Ám még sem ez az a műfaj, amelyben igazán otthon érezte magát Gellérfi. Ezek inkább csak sajátos technikájának kialakulását segítették elő.

Egy tágasabb kiállítótérbe lépve hatalmas méretű (kb. 100×80 cm) embereket ábrázoló grafitrajzok vártak. Hajszálvékony, apró, párhuzamos vonalakból voltak felépítve, amik sűrítésével vagy ritkításával, kihagyással jöttek létre a fekete ill. világos részek. Ezek a vonalak közvetlen közelről, sem váltak zűrzavarossá. Miután távolabbról is megtekintettem minden egyes képet, még több új részletre bukkantam. Ez utóbbiakat önállóan képként is megállnák a helyüket.

2

A Hellens c. sorozat afféle modern arcképcsarnoka a görög mitológiából vett isteneknek. Hozzájuk hasonló jól megjegyezhető, kultikus, idealizált figurákkal a filmvásznon vagy a regényekben lehet találkozni. Ezek szereplői céltudatosak, érdekesek, vidámak, odaadók, emberfeletti teljesítményre is képes, szerethető példaképek. A róluk hallott meséket szívesen hallgatjuk még évek múltán is. Ám itt ezeket az isteneket egymagukban látjuk, történeteik illusztrálása nélkül. Megjelenésük jellegzetes, tulajdonságaik összetéveszthetetlenek.

Tekintetem elsőre a fotelba süppedő, alvó Morpheuson akadt meg. Nyugalmat árasztó arca és a fölötte lebegő felhő NOW felirattal afféle álomképszerű érzést sugall.

Melpomene és Erato istennők jó párost alkottak egymás mellett. Előbbi drámai barokk festményre emlékeztető megvilágításával, míg utóbbi, a néző szemét fürkésző, mosolygó tekintetével vonja magára a figyelmet. Melpomene a világ bűneiért, szinte büszkén vezekel. Erato viszont az egész mindenségre szeretetteljesen, lelkesen pillant.Hátuk mögött, történelemből kiragadott fotók fogalmazzák meg gondolataikat.

3

A hölgyek finom, érzéki légkörével szemben találhatóak a komoly ábrázatú, színpadias kiállású férfiak: Hypnos, Thanatos és Prométeusz. Első kettő egy képen jelenik meg, ikertestvérekként. Hypnoslelkesedve magasba tekint a reá világító, reményteli fénysugár felé. Ezzel szemben testvére árnyékba burkolózott, lángoló tekintetével nézhet farkasszemet, minden arra járó. Egyedül karakteres arcuk, ami kirajzolódik teljes egészében, testük részletei belevesznek a papír fehér hátterébe.

5

Az előző alkotás direkt kidolgozatlansága a Prométeuszt ábrázoló képen lett bepótolva, ami a legsötétebb tónusú és hangulatú kép is egyben. Kiválóan működik a legvilágosabb és legsötétebb kép egy ugyanazon falfelületen. A Zeusz által bűnösnek tartott Prométeusz, a komor reménytelenség gödrében jelenik meg. Robosztus teste mégis magabiztos, tekintete elszánt. Alakját csak a hold világítja meg. Mindez azt sugallja, még a legrosszabb helyzetben sem törhető meg kitartása.

4

Számomra az egész kiállítás az ellentétek közötti harmónia megvalósításáról szólt. A rajz alábecsült műfajában valami újat sikerült alkotni. A látvány részletes kidolgozása, pedig letisztult végeredményt hozott. A fekete szín telítettsége és fehér üressége közötti arany középutat is sikerült megtalálni. A hétköznapi kinézetű emberek egy letűnt kor mitológiájának természetfölötti alakjait idézték meg. Minden embernek meg kell találnia saját magát abban, amit csinál. Úgy vélem ez itt sikerült Gellérfi Pálnak. Kíváncsian várom már, mi lesz a következő „nagydobása”.

AmaTÁR Galéria, 2016. ápr. 8-28.

A fotók a szerző felvételei