lakatlan

minden irányból tenger –
banánszürke köd borítja a horizontot.

a földnyelv, amin állunk, kihűlt pirítós;
a semminek hiába próbálod megfejteni az ívét.

a felhők színe változatlan,
egy ideje gyógyulnak a sebek a talpunkon.

ahogy a távolba nézel, összeszűkül a szemed –
meglepődök, hogy valami még érdekel.

fókák tülkölése hallatszik a távolból…

*
most komolyan végig volt nálad gyufa?

1987-ben született Budapesten, vallásfilozófia szakot végzett a PPKE-n. Három éve ír. Versei eddig a Napútban, A vörös postakocsin, A látóban és a Magyar Naplóban jelentek meg. Független zenészként is működik a Csigatej nevű formációval.