Tudósítás a JAK Piknikről (1.rész)

Talán elmondhatjuk, hogy most érkeztünk el az év legsűrűbb irodalmi dömpingjéhez, hiszen párhuzamosan számos esemény zajlik, amelynek fókuszpontjában a könyv, könyvkiadás áll. A kiadók a Vörösmarty téren folyó Ünnepi Könyvhétre időzítik a legnagyobb neveket, újdonságokat. Az egyik ilyen rendezvény a két naposra tervezett (június 9–10) JAK Piknik, amely a József Attila Kör 2016-os könyvhétre kiadott füzeteinek bemutatója az RS9+ Vallai Kertben. (Június 9. Lóg a vihar lába. Gyűlik a tömeg.)

5

A több beszélgetést magába foglaló sorozat első találkozójának témája Kemény István. A JAK-füzetek kétszázadik darabjaként készült el a Turista és zarándok, amelyet olyan szerzőknek köszönhetünk, mint Balajthy Ágnes és Borsik Miklós, akikkel Deres Kornélia, illetve L. Varga Péter beszélgetett ezen a csütörtöki késő délutánon.

A tanulmánykötet három részre tagolódik, és arányosan tartalmaz tanulmányokat, kritikákat és esszéket. A beszélgetés elején betekintést nyertünk a munka folyamatába, mely rengeteg szortírozással járt, s mivel számos felkérés végül nem valósult meg, így a kiesőket pótolni kellett. A kötetbe helyet kaptak már korábban kiadott értekezések. Ezt a szerkesztők is kiemelik, akiknek figyelniük kellett arra, hogy léteznek már korábbról olyan írások, amelyek a Kemény-recepció alapját képezhetik.

Miért válik számottevővé ez a kötet? – ,,Felhívhatja a figyelmet a recepció hiányára”. Kemény István életművének értelmezéstörténete hiányos, töredékes és talán még el sem indult igazán. A Turista és zarándok éppen ezt az űrt szeretné betölteni (vagy csak felhívni a figyelmet a tátongó térre?) azzal, hogy egybegyűjti a legfontosabbnak tűnő írásokat, tanulmányokat, esszéket a Kemény-líráról, röviden érintve a prózai műveit is.

Kemény 1.

A beszélgetés során szóba kerül Kemény István írói pályájának kettőssége. Egy-két verseskötetét megjelenésének évében vegyes kritikai fogadtatás ért: pár kritikus eléggé támadó éllel fogalmazta meg recenzióját. A Turista és zarándok tanulmányai szeretnének ezek fölé ívelni. Megpróbálja feloldani a Kemény-lírára jellemző érthetetlenséget, amelyet a kritikusok többsége elmarasztalt. Így nem azt hangsúlyozzák, hogy a nem-értés egyfajta művészi ellenállás, hanem górcső alá veszik a vers titokszerűségét. Kitérnek arra is, hogy vannak olyan alkotások, ahol a vokális dimenzió domborodik ki és nem a nemértés-értés kettősége válik lényegessé. Emellett a Kemény-líra nem a semmiből jön. Elég, ha az 1910-es években megjelent Ady Fekete zongorájára gondolunk, amelynek érthetetlensége hasonló vitát szült. (,,Akasszanak fel ha értem” – írta Ignotus Pál kritikájában), és Weöres Sándor művészete is hatott Keményre, akinek verseiben tovább élnek az előd írásának különféle poétikai szálai.

Ugyanígy kettősség megmutatkozik a generáció-problémában is. Kemény István inkább kortársai körében és a 80-as, 90-es évek fiataljainál elfogadott. A mostani generációnak fel kellene őt fedezni, hogy ezáltal még inkább elindulhasson a recepciótörténet.

Kemény 2.

A kötet összeállítása közben kirajzolódtak Kemény költészetének csomópontjai is: olyan alkotói szakaszok és teljesítmények, amelyek az értelmezéstörténetben központi helyet foglalnak el, mint például A néma H kötet. Ugyanakkor a szerkesztők a Turista és zarándok összeállításával átfogó művet szerettek volna alkotni, így a könyv számos olyan elemzést, tanulmányt tartalmaz, mely olyan lírai darabbal, kötettel foglalkozik, amely megjelenése idején alig kapott kritikai visszhangot.

3

Mind ezeken túl miért is fontos ez a kötet? Mert a tanulmányokat átfutva könnyen kedvet kaphat az olvasó, hogy a kezébe vegyen olyan Kemény köteteket, melyeket addig nem is olvasott, vagy hogy újra elővegyen olyan verseket, melyekkel kapcsolatban korábban stabilnak hitte értelmezéseit. Így biztatok mindenkit, hogy ha már itt van egy ilyen remek, szakadékot megszüntetni vágyó kötet, legyünk nyitottak és kezdjünk neki az ismerkedésnek.

Fotó: Dancs Enikő Bianka