A Feszt!Egeren szerzett élményhalmazomat a szokásostól eltérően nem az idő lineáris fonalára szeretném fűzni, hanem inkább a rendező elvre, ami számomra az egész fesztiválban a legmegkapóbb volt: a helyszínre, a színpadokra, a térkezelésre és a városra.

Clipboard01

Ha már tér: a helyszínként szolgáló Bolyki-völgy nem Eger szívében található, így az embernek meg kell terveznie az odajutást – kivéve azokat, akik felfedezték a kiválasztott borospincék jól eldugott hordói mögötti térkaput. A szervezők transzferbuszokkal könnyítették meg az utat, ezekre 500 forint volt a jegy. Az Agria Volán jóvoltából juthattunk el a helyszínre,, vagy választhattuk a beszélgetős sétát alternatívaként.

IMG_20160527_203135

Ha az egyszeri fesztiválozó elért a fesztivál bejáratáig, feljutott és a hegyre, már az első kanyarban ott hűsölt egy borospince, ahol mind elvitelre, mind helyszíni fogyasztásra kaphatott bort, sőt, az éhező hagymás-zsíros kenyérhez is jutott. E pince a rendezvény kapujának, a fesztivál előtti füves terület pedig egyenesen az előszobájának volt felfogható, ahonnan már látszottak a pincészet égig magasodó sziklái. E bevezető terek gyönyörűen megteremtették a fesztiválhangulatot, a mámorosan lüktető, tavaszias-nyárias „szabad vagyok” érzést.

A belépés után futottunk bele az Ördöngős színpadba, jobb kéz felől pedig a Bolyki pincészet kvázi lovagtermébe vezető, sziklába vájt ajtó nyílt. A színpadok nevét a különböző Bolyki boroktól kölcsönözték. Az Ördöngős színpadon kisebb zenekarok koncerteztek, de a szervezők figyelmessége arra is kiterjedt, hogy szombat este itt közvetítsék a BL-döntőt.

IMG_20160527_202830

Minden, a fesztiválon kialakított tér egy színpadot foglalt magába, s a terek kis szintkülönbséggel követték egymást. Az Ördöngős színpad „felett”, néhány lépcsőfoknyi járásra a Hazug Mókus színpadhoz és a köré csoportosuló pultokhoz jutottunk. Az egész részt finoman porló sziklatömbök övezték. Végigélveztük a 30Y líraiságát, Beck Zoli és formációja most is megmozgatta az igényes szövegek és könnyed dallamok kedvelőit.

Az Ivan and the parazol is itt lépett fel, kék-fehér csíkos egyenruhájában. Az összkép tökéletes volt, a koncert csak közepes. Túl sok volt benne az improvizáció, a jammelés, kevés „saját” számot játszottak. (Persze az színesített a repertoárjukon, hogy magyarul is elhangzott egy egyébként angol daluk, Bródy írta a szövegét) A közönség itt még gyér volt, csak az első három-négy sorban álltak az emberek, de ők – főleg a banda fiatal hölgyrajongói – annál lelkesebbek és hangosabbak voltak. A Bёlga széles palettájú muzsikadömpingje ismét tömeges közönségkáromkodást (Egy-két-há) és újabb számok (például a nagyon jó szerepszám, a Bezzeg régen) egyvelegét hozta.

Clipboard01

Lett egy sörünk (500 ft volt egy Krusovice, aminél szokott olcsóbb fesztiválsör lenni, de nem ez a márka. Az árak alapvetően korrektek voltak, pláne ha a 7500 forintos háromnapos bérletet is belekalkuláljuk), majd elindultunk felfelé, a „fennsíkra”, az Indiánnyár színpadra. Felfelé alagút vezetett, s első nap, ha vissza akartunk jönni, akkor egy földes oldalcsapáson engedtek csak vissza minket. Ez elsőre furcsa volt, de bizonyára biztonságtechnikai okokból, elővigyázatosságból jelölték ki a felfelé és lefelé haladó sávot. Az Indiánnyár és környezete volt a legnagyobb, s tagadhatatlan remek koncerteket táncolhattunk itt végig. A Wellhello közönségsiker, Ganxsta Zolee és a Kartell pedig a szokásos keménységét (zenében és szavakban) hozta.

IMG_20160527_234445

A Tankcsapda nagyon sok embert vonzott, s nekünk azt a tudatunk mélyén sejtett infót hozta, hogy a Csapda termékenysége azzal nem változott, hogy mi már kevesebbet hallgatjuk, mint tizenéves korunkban. A számok nagy részét azért így is kívülről tudtuk üvölteni, de volt pár, aminél összenéztünk, s vállat rándítva mozogtunk tovább a zene ütemére.

A Brains önmagában is jó koncertet adott, de tagadhatatlan sikeres húzás volt nemcsak a hagyományosan csatlakozó MC Zeek-et, de a manapság rendkívül népszerű Halott Pénzt is „megrappeltetni” a színpadon.

A fesztivál – úgy gondolom – most pont elég nagy. A bővülés irányát nem látni, hiszen a tér eléggé körülhatárolt, de végsősoron elég is ennyi színpad, hiszen a kisfesztivál jelleg családias bensőségét így lehet csak megtartani.
Mindent egybevetve ez a zeneszikla nagyon kellemes élményt nyújtott. Jó koncertek, hangulatos körítés, fények, gyors bérletátvétel, Eger és a Bolyki varázsa. Megérte.

Fotók: Hepp Iván