Aki május 29-én ellátogatott a Trafó House-ba, az egy szólóperformance részese lehetett – Kéri Judit szenvedélyes előadásában. A munkabemutatót a Műhely Alapítvánnyal együttműködve az L1 (független, kortárs művészek egyesülete) szervezte.

Kéri Judit táncelőadó az októberi, bécsi bemutató előtt szerette volna, ha a magyar és az itt tartózkodó külföldi érdeklődők megtekintenék előadásának egy részletét, majd véleményt és esetleges finomítási javaslatot mondanának neki. Előadása több szempontból is lebilincselő volt. Eleve a Trafó House tánctermében mutatta be, ahol a közönség a tükrökkel szemben kapott helyet, így nemcsak a performert, hanem önmagát is látva. Ez zavaró – lehetett volna.

BE6A9309

A látogatókat a terembe lépve egy haját szárító nő látványa fogadta, azaz egy megszokott napi rutin képe. Majd ahogy az ember magára kapja a pulóverét, úgy öltötte fel hirtelen egy cirkuszi porondmester(nő) bőrét. Magyarul, angolul és németül – mindezt energiától kirobbanó stílusban – konferálta fel saját „műsorát”.

BE6A9394

A háttérben meghúzódó zenész, Vereb Szabolcs kísérte Kéri Judit mozgásjátékát. A közönség szeme elé tárta a női lét, önmegvalósítás és a természettel való viszonyának momentumait, a születés és a halál körforgását, az örök kérdést: a tojás vagy a tyúk, esetünkben a királynő volt-e előbb? 

BE6A9395

Kéri Judit a performance-t követő beszélgetés során elmondta az előadást ihlető személyes történeteket “A Queen and the Eggs, nagymamám, Zsófia történetére reflektál. Bár soha nem tudtam vele találkozni, és nem sokat tudok róla, az ő élettörténete mégis erős hatással volt az életemre, motivációként, hajtóerőként hatott rám, olyan helyekre vitt, olyan helyzetekkel konfrontált, amiből sokat tanultam nemcsak magamról, de a kollektív döntéseinkről is.” Azonban, mint azt kihangsúlyozta, az előadásában nem egy személyes történetet, hanem egy kollektív (rá- és felismerő) élményt kíván nyújtani, “hogy rávilágítsunk élethelyzetekre, érzelmekre, gondolatokra, amik generációk döntéseit, viselkedését határozhatják meg. A Királynő és a Tojások c., októberi szólóperformanszával egy olyan követ szeretne a kortárs művészet vízébe dobni, amivel reflektáló fodrozódásokat kelt, mindegy, hogy ezek elutasítóak vagy befogadóak. “Nincs visszaút!” – figyelmeztet az októberre várható bécsi előadást felvezető hazai bemutató ajánlója.

Fotó: Süle Dorottya