Avagy tudósítás az Adatgalaxisok előadás-sorozatról (2. rész)

A sorozat első két állomásáról korábban Solymosi Tamás írt beszámolót itt a FÉLonline-on. “Kiborgnak számítunk, ha nem tudunk élni az okostelefonunk nélkül? Tom Cruise kiborgnak számít-e a fényesen csillogó fogprotézisével? Mi az, hogy cyberpunk és hogy poszthumanizmus? Ezekre és sok hasonló kérdésre kaphatnak választ, akik ellátogatnak Sós Dóra Gabriella előadásaira…” Klikk a teljes cikkre. 

A sorozat második felvonásaként a harmadik és negyedik előadáson a film illetve az irodalom viszonyulása a cyberpunkhoz volt a fő téma. A programsorozat végeztével leültünk Dórával, és beszélgettünk az előadásokon felmerült kérdésekről és olyan témákról is, amik kevésbé kapcsolódtak hozzá.

anyád. solymosi tomi

Az előadások célja az volt, hogy egy ismeretterjesztő jellegű élményt éljenek át az oda ellátogató emberek. Dóra véleménye szerint manapság “reneszánszát éli a cyberpunk a Ghost in The Shell hollywoodi adaptációja miatt”. Azonban ennek ellenére sem foglalkoznak 15 főnél többen akadémiai szinten ezzel a témával. Ahogy az előző írásban említettem, Dóra az ELTE BTK doktori programján tanul éppen. De mint kiderült, mindig is közel álltak hozzá az általa “peremterületnek” nevezett műfajok. Avantgárddal kezdte, de már az sem volt népszerű téma, “Nem volt annyira elfogadott téma, mert a kánonnak nem annyira része”, és aztán a doktori program alatt tért át a gyermekkori hobbijának, a science fictionnek a felelevenítésére. Ahogy fogalmaz: “Nem azért tanulom, hogy elmondhassam, hogy egzotikus vagyok, hanem hogy megismertessem az emberekkel”. Ez a mentalitás köszönt vissza az Adatgalaxisok esetében is. Dóra művészeti projektekkel foglalkozott az egyetemi évei alatt, és ott megtanulta, hogy az embereket nem az akadémiai pontosság érdekli. “Az embereket teljesen más érdekli, őket szórakoztatni kell, hogy élvezhető és befogadható legyen a program”. Véleményem szerint ezt százszázalékosan sikerült elérnie.

Sós Mihály dóra, adatgalaxisok

A harmadik és negyedik előadás keretében két médiumot mutatott be, ahol megjelennek a cyberpunk alkotások: a filmet és az irodalmat. A film műfajon belül leginkább a kisfilmekben dominál, amire jellemző a cyberpunk stílus do-it-yourself attitűdje, ami azt jelenti hogy saját maguk által és saját erejükből készítik el külső támogatás nélkül a filmjeiket, ahogy a műfaj főszereplői is saját maguk által összerakott számítógépeket használak. Emellett legnagyobb számban videójátékokban, képregényekben és japán képregényekben, mangákban találkozhatunk ezzel a műfajjal.. “Mindegyik műfajban jól érzi magát a cyberpunk” fogalmazza meg Dóra.

horváth balázs, adatgalaxisok

A legizgalmasabb téma talán, amiről beszéltünk, annak a furcsaságnak a megtárgyalása volt, hogy vajon van-e cyberpunk utópia. Dóra válasza lényegretörő volt: “Nagy valószínűséggel nincs”. Felmerül a kérdés, hogy az 1980-as évektől, Gibbson híres Neurománc könyvétől kezdve miért csak disztópiák készültek. Dóra erre a kérdésre három lehetséges választ kínál. “A jövősokk tendenciái ijesztővé teszik”, vagy éppenséggel mivel fiatalokról, kamaszokról szól, ezért az ő felfogásukban a “család, illetve egyéb értékek nem jelennek meg, nem tartoznak az érdeklődési körükbe”, és számomra a legizgalmasabb válasz az volt, hogy “mert nekünk ijesztőnek tűnnek ezek a világok, de ez nem jelenti azt, hogy nekik is (akik benne élnek) ijesztő lenne”. Ezt azzal magyarázta, hogy a mai világban már az idősebb generáció is értékválságot él meg, és számukra a jelen állapota ugyanolyan ijesztő a túlzott okostelefon függőségünkkel, mint nekünk a cyberpunk világok. Így megkérdőjeleződik a disztópia fogalma a cyberpunk művekben. Ehhez kapcsolódva érdemes kitérni arra a kérdésre, hogy mi valójában egy cyberpunk világban élünk-e. Erre azonban nem lehet egyértelmű választ adni. Az okostelefon függőségünk miatt mi is funkcionális kiborgokká váltunk, és ahogy Dóra mondja, sok tendenciát jól  eltaláltak a művekben, azonban még messze van a Neurománcban elképzelt cyberspace és tudatfeltöltés állapota.

Fotó: Sós Mihály, Horváth Balázs