Tipikus nyár eleji este, a Kálvin téren a megszokott sokaság. Többen már feszengve tolonganak a nemrég megnyílt Premier Kultcafé előtt. Kortárs irodalmi estre gyűltek össze, egy beszélgetésre Tóth Krisztinával a nemsokára megjelenő új verseskötetének apropóján.

TóthK

A kávézó beltere barátságos, meleg színei nyugodtságot sugároznak. Jól esik belépni a siető tömegből, rögtön kávé illata lengi körbe a betévedőt. A régebben Vörösmarty moziként funkcionáló épület termeit – kisebb átalakítást leszámítva – megőrizték, ahová magát a beszélgetést szervezték. Elegáns barna székek, a vászonra kivetítve a készülő könyv borítója, amelyről később kiderül, hogy egy Szilágyi Lenke fotó.

A borítón újra előkerül a repülő! – mondja Tóth Krisztina, amely fontos számára, mert felidézi egy korábbi versét (Repülő), amely a Magas labda című kötetben jelent meg 2009-ben, és ez volt a legutóbbi verseskötete az utóbbi időkben prózát publikáló írónőnek. A halálversként aposztrofált írás közel áll hozzá, mint ahogy az az asszociációs folyamat is, amit maga az új kötet cím, Világadapter elindít. Megpróbált pont erre a kimeríthetetlen felidézési folyamatra rájátszani azzal, hogy egy olyan dolgot állít a középpontban, amely a legtöbb ember birtokában van, mégsem tudja, hogy rendelkezik vele. Nagy Gabriella, a Litera munkatársa és az est moderátora rögtön párhuzamba állítja ezt a szerkezetet a költői léttel, aki folyton teremt, újraalkot, kapcsolatot létesít kultúrák között.

Újra versek? – merül fel a kérdés.

Tóth Krisztina ekkor beenged minket, hallgatókat a függönyök mögé és ízelítőt kapunk az alkotási fázisból. Számára fontos az ihlet, amely lehet egy szószerkezet, egy mondat, amely megragad és fontossá válik. Azonban a rohanó világgal együtt az irodalom is felgyorsult és állandó munkát igényel, amely lehetetlen a számos hétköznapi teendő mellett, így idővel a szenvedélyesen dédelgetett ihletfoszlány ,,csinálássá válik”. Minden szerzőnek meglenne a maga tempója (önmagát nagyon lassúnak tartja), amely már nem él szimbiózisban az egyre pattogóbb világgal.

Ez a ,,beakadás” bárhol megtörténhet, amely egyszeriben összerántja a hetek óta széteső szöveget is. Elmeséli, hogy egy nem működő kávéfőző, hogyan tette a verset egésszé, miképp alakította munkáját egy unalmas német férfi nyaralásról szóló monológja, amely mind-mind visszaköszön művészetében.

Minden lehet alapanyag! – mondja. Egyedül csak megfigyelővé kell válni, amely egyfajta adottság. Témába kerül egy korábbi élmény, amikor egy ablakban ülő kisfiú figyeli az udvaron játszó társait, ahogyan fociznak. Amíg a többiek jól érzik magukat szaladgálás közben, az a gyerek fenn magányában csendesen figyel: ő lesz később a költő. Önmagát is ilyennek tartja. Nem az alanyiság fontos, önmagát totálisan kizárja verseiből, egyedül csak szemei által észlelt élmények ívelnek ki a versekből. – Én eltűnök egyszer, mint ember. A szerző maradjon a háttérben. Fontos minden egyes pillanat megélése, miközben külső nézőpontból is látni kell az eseményeket, élményeket. A kötet záró darabja – a korábban már publikált – Hosszúalvó. A vers olyan élményekből született, mint a pár évvel ezelőtti Mexikói-öbölbeli olajkatasztrófa, ahol pelikánok mellett élőlények tucatjai pusztultak el az emberi gondatlanság miatt. A szakemberek megoldásként az emberi hajat javasolták, amely kiváló olajszívó-képességgel rendelkezik. A tonnaszámra zuhanó hajzuhatagok felidézték számára a lágereket, az apokalipszist, a végítéletet, amely megörökített lenyomatként versében.

A ciklusokra lebontott kötetben helyet kapott számos alkalmi vers és parafrázis, amely az írónő elmondása alapján, az egyik nagyon szeretett műfaja. Előkerülhetnek ezáltal a sorsdöntő tanárok, olvasásélmények, irodalmi hatások, miközben a sorok közül kikukucskál a parafrazáló énje is.

A beszélgetés vége felé szóba jön a költeményeiben megbújó humor is, amely a rengeteg hiánnyal, elmúlással, szorongással megtöltött versekben elrejtőzik, de kiolvasható marad. Mert az élet összes megpróbáltatása azért szükséges, hogy a végén megszülethessen a vers maga.

Tóth Krisztina Világadapter című kötete a 87. Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Magvető gondozásában 2016-ban.

Kötetbemutató, Tóth Krisztina: Világadapter, Premier Kultcafé