kerítőnő

valahol Magyarországon
valaki
trøndersk norvég tájszólásban
igyekszik fogalmazni

valahol Norvégiában
valaki
igyekszik megszabadulni
trøndersk norvég tájszólásától

én
itt
igyekszem összekapcsolni őket

 

lepelrántás
esz

menjünk most végig
a Múzeum körúton a Kálvinig,
tudod, ahol vallani szoktam neked

otthon csak a kétség.
a kötelező önmagyarázás és kérdésirtás
pont hogy itthon tör rám,
mikor pedig végre,
végre

séta, forrócsoki, család
a tónál korlát,
megyek felé és csak egy fehér fal,
mintha a vége a világnak,
puha, fájdalmatlan,
szinte szép
ha átlépnénk a láncot,
csak lebegnénk

ház tövében tábla
mondja: gyökerek
csak így, mintha nem lenne súlya
a történelemnek, a helynek
pedig egy arculcsapás
megtántorodsz
de magas a csizmád sarka
nem veszik észre

ugye?

elporlanak a sziklák,
kiszakadnak a fenyők
összeroggyan a mohaszőnyeg
tűz gyúl a tavakon
elsüllyed a szigetvilág

a város marad
a szoba
csak az út
a szemtelen kisiskolások, ők még nem
a szigorú meg a viccelődő sofőr
a közönyösök
az arcok helyett ruhák, telefonok, mindnek a maga élete
a párban magányos ülések
a STOP és a VÉSZHELYZET
a zsondító keréksurrogás
behunyom a szemem
és megint