Emlékszel, amikor a Gellért-hegyen
minden lépcsőfoknál belebotlottunk egy csókba?
Azóta sem értem, mit kerestem veled folyton
a szabadban. Talán nem vagyunk
értelmezhetők ebben az univerzumban;
a fákon és a tisztásokon kívül nincs hozzánk
kontextus. De közöttük könnyű, nem kérdeznek
olyat, amitől szomorú leszek, és nem féltenek tőled.
Ezért nem hagy nyugodni, hogy egyszer, amikor
szórakozottságodban azt mondtad, el kellene
szöknünk egy erdőbe, ahol azt tehetnénk,
amihez csak kedvünk van, azt válaszoltam,
hogy „nem szeretem a bogarakat” pedig,
elhiheted, mindennél jobban vágytam rá.