törékeny csillagégbolt
alatt
egy szélcsendes
éjszakán
mint holmi kivaxolt
plasztikdarab
levegőtlen létalap az
este
hozzápasszírozza magát lelkemhez
teste
és mint fémmel a
hideg
eljátszik testemmel az ideg
pókhálófonala
s kék betontereken
mint humuszon a gaz
kihízza magát a világ
és én benne rekedten
mint széllel az
esőcsepp
lázálmaiban amorf istenekkel
veszekedek