Tudósítás Hyross Ferenc kötet előtti estjéről

2016. május 3-án került megrendezésre Hyross Ferenc készülő kötetének bemutatása a Vallai Kertben. A kötetet a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) adja ki, hiszen 2015-ben ő nyerte el a szövetség alkotói pályázatát, ennek érlelődő gyümölcsét hallhattuk Závada Péter moderálásával.

Hyross Ferenc, forrás SzIF Online

Hyross Ferenc, forrás: SzIF Online

Závada kívülről belülre haladt a kérdésekkel, ezért először a kötet címére (Tömegvonzás), és annak miértjére volt kíváncsi. Hyross magabiztosan állította, hogy ez a cím már végleges, előtte potenciális címként a Kóbor is játszott; azonban többek és saját véleménye szerint is a Tömegvonzás találóbb, jobban fel tudja ölelni a kötetet. Elárulta, hogy ciklusokban szokott írni, ami azt jelenti, hogy mindig van egy meghatározó téma, egy bizonyos szövegvilág, amelyhez addig ír tematikában megegyező verseket, amíg meg nem unja. A kötetet ezáltal nagyon konzekvensen szerkesztette, mindössze három ciklust olvashatunk majd, amelyek a Képek, Játékok és Kóbor címre hallgatnak.

Ezt a következetességet mutatja az is, hogy vannak versek, melyek ugyanazt a címet viselik, például az első ciklus, a Képek neve után kapta a kötet utolsó verse is a címét. A fiatal költő számára nagyon fontos, hogy a ciklusok kapcsolatban legyenek egymással, legyenek átfedések közöttük. „Én biológiai élő-lélegző dologként gondolok saját írásaimra, ahol kommunikálnak egymással az egyes részek” – mondta.

A moderátor ezután az érdekes szerkesztésű versképekre kérdezett rá, amelyek alapvetően vizuális élményt adnak, de kíváncsi arra, hogy nyomtatott formában is jól néznek-e ki a versek. Hyross a három ciklust vizuálisan is el akarta különíteni egymástól, ezért az első ciklust látásnak és az esztétikának adta. Erre a ciklusra a töredezett versképek jellemzőek, amelyek tagolják az olvasás ritmusát is. A mondatszerkezetekre is jellemző ez az elkülönülés, az egyik ciklusban tagolatlan mondatok, frazémák jellemzők; míg a másikban a kerek, lezárt mondatok. Ezzel arra akart utalni, hogy nem csak egyféle verseszményt követ, hanem többfelét, széles spektrumot akart reprezentálni a kötettel.

Az utolsó ciklusban a család, különösebbképpen az apa személye visszatérő motívum. Závada ezzel kapcsolatban azt a kérdést tette fel, hogy hogyan viszonyul a kortárs líra erősen vallomásos, alanyi költészetéhez. Hyross meglátása szerint általánosan jellemző a korosztályára az alanyibb költészet, amely érzelmileg jobban megközelíthető. A ciklusban szereplő versekkel akarta magához közelebb hozni az alanyi költészetet, de ezt lélektani oldalról közelítette meg. Az apa motívummal a visszaemlékezést próbálta reprezentálni lírán keresztül. Ezáltal felvetődött az a jogos kérdés, hogy mennyire van hatással verseire a pszichológia, hiszen ezt tanulja az egyetemen. „Még a kiskutyám is hatással van a poétikámra” – válaszolta viccesen. Elmondása szerint minden hatással van rá, nem csak a tanulmányai, hanem egyfajta szimbiózisban él az élettel. A SOTÉ-n való tanulmányai is kimutathatóak a vers nyelvezetéből, hiszen a testpoétika is mérvadó szerepet játszik a kötetben. A testpoétikát ugyanakkor a tér poétikájával hozza összefüggésbe: a köröttünk lévő teret a test tájaiként értelmezi, vagy az is előfordul, hogy az élő szerveket terjeszti ki a környezetre – a test belakhatósága, bejárhatósága jön létre ezekben a szövegekben.

Sok vers tele van tűzdelve kultúr- és irodalomtörétneti utalással, idézetekkel. A kérdés arra irányult, hogy mit jelent számára az utalás, milyen célból idéz meg más műveket. Hyross szerint ezek a megidézett toposzok jól használható referenciakészletet hoznak magukkal, és egy rendkívül érdekes olvasatot ad a különböző szövegek találkozása. Hozzátette azonban, hogy sosem parodisztikus módon használ fel más szövegeket. A bibliai, görög-római és a zsidó-keresztény mitológia is megjelenik versiben, például a resurrexit (feltámadott) szó kétfelé választva szerepel verscímként. Závada ezzel kapcsolatban felfigyelt az angyal motívum erőteljes jelenlétére, ezért Hyross angyalokhoz kötődő viszonyára kérdezett rá. Bevallotta, hogy Rilke határozottan hatással volt erre a témára, illetve jól ellenpontozhatják az ember viszonyát az időhöz, hiszen egy időn kívüli lény az angyal, amely teljesen más metafizikai síkon mozog.

A moderátor kíváncsi volt arra, hogy kik azok a szerzők, akik inspirálják a fiatal költőt, kiket olvas. Bevallása szerint nagyon sok mindent szeret olvasni, például szívesen olvas nyugati, amerikai lírát, amit Magyarországon a Versum terjeszt. Ő maga is fordít, például Meghan O’Rourke-ot, Terrance Hayest, ők kortárs amerikai szerzők. A szimbolista képekre Baudelaire volt hatással – leginkább gimnáziumban –, illetve szívesen olvassa Pilinszky János és Krusovszky Dénes verseit is.

Závada észrevette, hogy Hyross nagyon gyakran ír tárgyakról. A pszichológiában a tárgyak is lehetnek személyek, a kedvenc tárgyaink felvehetnek antropomorf vonásokat. A költő az erős alanyiságot a tárgyak középponti szerepe felől akarja megközelíteni, a Telep Csoport vagy Tandori hatására tisztábbnak és jobban megdolgozhatónak érzi a tárgyakról szóló költészetet. Závada ezt azzal kommentálja, hogy az alanyisággal felmerül az a vád vagy kifogás, hogy az érzelmek naplózását mindenki le tudná írni, nem kell költőnek lenni ehhez, illetve nem lehet pontosan behatárolni, hogy mit nevezünk alanyi költészetnek, hiszen nem tudhatjuk, hogy ténylegesen megtörtént-e a szerzővel a leírt élmény, már-már kiüresedett ez a fogalom.

Závada megjegyezte, hogy van egyfajta titokzatosság a versekben, nem explicit módon van minden kifejezve, hanem sok dolog kibontatlan maradt. Hyross a freudi álomból merítette ezt, a sűrítés fogalmával szerinte nagyon jól el lehet játszani, nyelvi játékként értelmezi ezt a fajta titokzatosságot. Szerinte egy valami egyszerre több dolog is lehet – a világ nem fekete és fehér.

Végül egy levezető, egyszerűbb kérdés hangzott el, amit Závada szerint a felkészületlen újságírók szoktak csak feltenni, mégis érdekes kérdés számára, az hogy hogyan ír: a nyelv, a ritmus vezeti-e a kezét, vagy tudatosan alkot-e a fiatal költő. A válasz erre mindössze két szó: változó és összetett Hyross számára az alkotási folyamat. Hozzátette, hogy működik nála a passzív írás, ami annyit takar, hogy a mindennapi szituációk által kiváltott impressziókat leírja telefonjába, majd amikor jön a „flow”, az ihlet, akkor előveszi ezeket a jegyzeteket és próbálja beleépíteni verseibe. Ugyanakkor a tudatos munka számára elkerülhetetlen, sokszor veszi elő újra és újra verseit, amelyeket folyamatosan átdolgozza.