Peti hétéves, és valahányszor kimondaná, hogy szeretlek, elakad és bégetni kezd. Kiskora óta valami különös vonzalom fűzi a bárányokhoz. A Nyitott Kör társulat egyéves szülinapját ünneplő előadásában hétévesnek lenni kezdődő, krónikus betegség, aminek a pszichoterápia eszköztárának segítségével már most látni a várható szövődményeit – igen, az életet.

peti01_1

A RS9+ Vallai Kert termében, végig egy légtérben a kvázi húszfős közönséggel Garaczi László egyébként is kétélű Ovibrader drámája magában hordozza a veszélyt, hogy saját paródiájába fordul. A petizlájf! azonban nem egyenes átvétel, a Nyitott Kör értelmezésében a dráma epizódszerű láncolata egybefüggőbb történetszállá simul össze, van, ami kimarad, van, ami változik, de a humor még feketébb, a csend még inkább az ember torkán akad. Erre különösen alkalmasnak látszik az RS9+ Vallai Kert korlátozott tere, itt még azt is hallani lehet, ahogy a nézők alig vesznek levegőt.

Petiről az első pillanattól kezdve üvölt, hogy valami nincs rendben, pedig az indulócsomag, amit az élettől kapott, a legkevésbé sem számít különlegesnek. Egyedülálló anyja hol a dühét, hol a magányosságát viszi bele zűrzavaros anya-fiú kapcsolatukba, és pszichoterápiára küldi, mert nem képes kinyilvánítani a szeretetét iránta. Az apja lelépett, csak valami homályos macsó elvárás maradt utána, így aztán Peti tudja, hogy a fiúknak nem szabad sírniuk – a lányok olyan fiúk, akiket megfosztottak a férfiasságuktól, mert sírtak. Az óvodai papás-mamás, vagyis „kibeszélő show-s” játékban a hiányos szexuális ismeretekbe még zavarosabb nemi szerepképek vegyülnek. Ez és az apai útravaló teszi le annak a küzdelemnek az alapjait – amelyben Peti végig benneragad progresszív hipnózisban átélt életében is – hogy hogyan legyen férfi.

IMG_9052_jo

Kroó Balázs gesztusszegény, suta, csendben frusztrálódó Petije kiválóan narrál alá Pigler Bence higgadtsága mind a terapeuta, mind Peti felettes énjének megformálásakor. A szuperegó kommentárja valós idejű közvetítést jelent ebből a férfivá válási passióból; a szerepkonfliktust a nők iránti megvetés, érthetetlenség, de a komplexusos szexizmus mögött leginkább borzasztó félelem itatja át. És valóban, a petizlájf!-ot nézve nem tudunk elképzelni rémisztőbb, kegyetlenebb lényt a nőnél.

Az igyekezet görcse azonban épp azt sikkasztja el, ami még fontosabb lenne: nem férfivá, hanem elsősorban emberré válni. A felnőtt lét első tapogatózásai is teljesen kilapulnak és eltűnnek az énképzavarral és anyai bűntudatkeltéssel teli szexuális ébredés súlya alatt. Így aztán a felnőtt, de felnőtté nem érett Peti nem él, csak utánozni próbálja az életet. A kommunikáció tehát nem lehet több bemagolt fordulatoknál, a párkapcsolat pedig egyszerű csereaktus, miközben a nagy mellek fétise mögött felesleges marad a nő. Szükségszerű, hogy a szerelem ebben a gépies küzdelemben sima algoritmussá gyalultatik: fellángolás, undor, felejtés.

IMG_9014_jo

Emődi Klaudia anyafigurája kifinomultan neurotikus, alig feltűnő kézfertőtlenítőabúzusa diszkréten, szinte meghatóan él tovább a fiú kényszeres mozdulataiban, de ugyanilyen könnyed, elegáns precizitással hozza a meghatározóan nagymellű környékbeli kurvát is. Császár Réka a csak homályos ezoterikus dogmákkal érzékeltethető módon távoli Kata szerepében pontosan olyan undok és imádnivaló, amilyennek a darab a nőket láttatja Peti szemével. A két színésznő néha már bántóan harsány, pörgős játéka, a minimál díszlet- és kelléktár, Szemenyei János zenéje, a paravánok jelképes „színfalak mögött”-je nem tud, nem is akar színpadi valóságot teremteni. Nincs is rá szükség, mert Kroó Balázs Petije viszont itt van az első pillanattól kezdve, ahogy a néző belép és helyet foglal, és a darab végéig nem is tűnik el szem elől: számára nem létezik „a színfalak mögött”. Könyörtelenül kinagyított szenvedéstörténete maga a valóság.

peti02_12

A feszültség az intenzív osztályon éri el a csúcsát, amikor Peti beismeri haldokló anyjának, hogy kudarcot vallott mind a férfivá, mind az emberré éréssel, és megkezdődik az átalakulása báránnyá: enged régi, zsigeri vonzalmának, és a felettes én nyomasztó és végül is sikertelen útmutatását az ösztönei megélésére cseréli. A férfiélet vergődése után báránynak lenni eufórikusan egyszerűnek látszik: salátaevés, irhakabát, szőnyegre piszkítás. De hozhat-e valódi megkönnyebbülést a hátborzongató metamorfózis? Vagy csak a végpont helyezheti kontextusba ezt a kisbetűs létezést?

Peti hétéves, és előtte áll az egész élet – ez a petizlájf!

A darab legközelebb május 12-én látható az RS9 Színházban.