Március 15. Petőfi Sándor, Pilvax kávéház, Nemzeti dal, Tizenkét pont, Bánk bán a Nemzetiben, és nem utolsó sorban: forradalom. Egy átlagember asszociációi a nemzeti ünnep kapcsán. Nyomokban 1848-at élhettük át 2016-ban, igaz, egy kicsit másként, szolidabban, hiszen napközben és délután felvonulások, tüntetések zajlottak fővárosunkban – ráadásul még az eső is esett, mint ahogy azt Petőfi is lejegyezte naplójába. Mi is koronázná meg ezt a napot? Természetesen az esti színház.

taratnella

A Bánk bán helyett most azonban az RS9 Színházba látogattam el, a Theaterrepublik Ungarn Társulat Kaj Ádám által rendezett és írt Tarantella című kétszereplős előadására. A darab jól reflektált a jeles napra, hiszen benne – ahogy már az előzetes ismertetőszövegből is megtudhattuk – két 19. század eleji költőnő lázadását láthatjuk a maszkulin, férfipárti irodalom (és világ) ellen.

A Pipei Borbála által tervezett díszlet viszonylag egyszerű, azonban annál beszédesebb: középen egy ágy, jobb oldalon egy kis asztalka, mellette gyertyatartóban pislákoló gyertya, és mindezek mögött egy hatalmas árgus (olykor lecsukott) szemmel figyelő Goethe kép.

Maga a történet „in medias res” kezdődik, Dukai Takách Judit (Bilicsi Mónika) Vas megyei birtokán éppen búcsúversét olvassa sárga mellényben, melyet Goethe Wertherjéből ismerhetünk, jobb kezében kés, majd az utolsó sor befejeztével éppen végezni készül magával, azonban ez nem sikerül, mert hirtelen berobbant egy váratlan vendég, aki nem más, mint a Weöres Sándor által „kreált” költőnő, Lónyay Erzsébet Psyché (Vámos Vica), aki egyik pillanatról a másikra felforgatja Judit eddigi unalmas életét. A két költőnő alapvetően nagyon különbözik egymástól, hiszen míg Psyché az örök szabadság és függetlenség hírnöke; addig a vele egyidős Judit még mindig egy férfi (Berzsenyi) miatt kesereg, mindennapjait egy helyben tölti nagy szomorúságban, verseit szigorú szabályok szerint szerkeszti, hiszen mint véli „a költészetnek is vannak szabályai”. Ez a kettősség a színpadon is megjelent: Judit mereven, csak egyenes vonalak mentén sétált, míg Pscyhé bátran lépte át a láthatatlan „határokat”, természetesen mozgott a térben.

taratenlla2

A darab során az első pillanattól érezhető vonzalom a két nő között egyre nyilvánvalóbban bontakozik ki, Judit szinte azonnal szerelmes lesz újdonsült lakótársába és megmentőjébe. A darab csúcspontjának mondható a jelenet, amelyben Psyché cigányvérhez méltóan táncba és dalba hívja Juditot. , Itt nyer értelmet a mű címe, hiszen többször elhangzik Psyché dalából a tarantella szó, amely alapjelentése egy 18. századi olasz eredetű táncfajta, illetve Weöres Sándor is írt ilyen címen verset. A táncból adódó felszabadultság heves indulatából forradalmat szerveznek a férfiak ellen, kiáltványt írnak, az egész világra ki akarják terjeszteni „szapphista” nézeteiket – de végül a dukai birtok szobájának négy fala között maradt ez a terv.

A fő konfliktusforrás a két jellem kibékíthetetlen ellentétéből fakad: kezdetekben jól kiegészíti egymást a dekadens és az erkölcsös lélek, azonban idővel kiéleződtek a problémák: Judit részéről a féltékenység , illetve az elköteleződni képtelenség és hűtlenség Psyché részéről. A kapcsolat végére a pontot a Judit által előre felbontott levél teszi ki. Pscyhé részéről sokadik ígérgetés után most ténylegesen elhagyja a „szentimentalista vénkisasszonyt”, és visszamegy férjéhez, ezzel Juditot teljesen összetörve.

tartella3

A 19. század elején játszódó darab annak ellenére, hogy már teljesen más világot élünk, mégis működik a színpadon. Olyan problémákra tér ki, amelyek a mindennapjainkban is aktuálisak: a nők egyenjogúságáért való harc, homoszexualitás, és az öngyilkosság. Habár a történet fikción alapul, mégis jól tudjuk, hogy ezek a társadalmi problémák már a 19. században is léteztek. Tóth Krisztinát idézve: „Az idő valójában nem telik, csak körbejár végtelen lassúsággal, és újra meg újra ugyanazt az oldalát mutatja…”

A következő előadás május 21-én, szombaton 20:00-tól látható az RS9+ Vallai Kertben.