Kilencedik alkalommal került idén megrendezésre az Észt hét, melynek keretében az észt kultúra legkülönbözőbb rétegeit ismerhettük meg. Volt irodalmi est, fotókiállítás és még észt nyelvű jazz koncert is. A legizgalmasabb esemény az észt kultúra zászlóshajója: az animációs blokk volt.

Az első animációs technikával készült filmek közel 90 évesek. Az Észt animáció egyik legmeghatározóbb alakja Priit Pärn, aki a mai napig közreműködik a filmek elkészítésében, emellett az észt kormány támogatását élvezi is ez a különleges műfaj.

Az animációs filmblokk a Művész moziban került megrendezésre, ahol hat egymást követő kisfilmet mutatott be az Észt Intézet a régi generáció és az ifjabb rendezők alkotásaiból. Hat különböző szerző hat teljesen más témát feldolgozó filmjét láthattuk. Egy dologban azonban mégis hasonlítottak egymásra: a képi megjelenésük és hangulatuk szinte egytől egyig magán hordozza az ország kommunista múltját és függetlenné válásuk történetét.

Trailer – Life with Herman H. Rott from Chintis Lundgren on Vimeo.

A filmek közül számomra az egyik legérdekesebb a harmadikként játszott film a Chintis Lundgren rendezésében készült Az Élet Hermann H. Patkánnyal  című animáció volt, melynek főszereplői emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. A két főhősünk a punk patkány és a rendmániás macska. A macska célul tűzi ki, hogy segít a deviáns életmódot folytató patkányon, ezért beköltözik hozzá. Kettejük kapcsolatáról és súrlódásaikról szól ez a díjnyertes alkotás.

The Master by Riho Unt – trailer from Nukufilm on Vimeo.

A másik említést érdemlő alkotás a Gazda. Egy kutya, Popi és egy majom, Huhuu a film főszereplői. Egy nap a gazdájuk nem tér haza. Ebben az új helyzetben Huhuu, erőszakosságával és erejével átveszi az irányítást a hétköznapok felett, ami eddig a Gazda feladata volt. A bölcsebb Popi meghunyászkodik a Majom előtt, azonban ez a fenntarthatatlan állapot tragédiába torkollik.

Tik-Tak trailer from Nukufilm on Vimeo.

Az ötödikként a Tik-Tak című animációt vetítették. Ez egy kifejezetten filozofikus mű, amely egy órásmesterről és a műhelyében garázdálkodó egérről szólt. A filozofikus hangvétel az idő múlását, és a szereplők állapotát kapcsolta össze a kattogó óraművekkel.

Piano // Trailer from Eesti Joonisfilm on Vimeo.

Az utolsó film a Zongora volt, ez 2015-ben elnyerte a legjobb észt animáció film díját. Ennek a filmnek akár az is lehetne a címe, hogy „majdnem”. Nincs konkrét főszereplő, mindössze egy Zongora hazavonszolását követjük nyomon, miközben bepillantást nyerünk az út menti panelházak mindennapjaiba. Majdnem sikerül hazáig vinni a zongorát, majdnem sikerül a légtornásznak végigmennie a két épület között kifeszített kötélen, majdnem sikerül megmenteni az idős nénit a megfulladástól, akinek majdnem sikerül szerelmet vallania egy idő bácsinak.

Az alkotások betekintést engednek az észt animáció jelenjébe. Az észt animációs filmek érdekes és különleges élményt kínálnak mindazok számára , akik megcsömörlöttek Hollywoodtól, ugyanakkor sajnos az animációs műfaj mindmáig megtartotta szubkultúra jellegét, pedig igazán kiérdemelte már a reflektorfényt.