A Doktoranduszok Országos Szövetsége Irodalomtudományi Osztály a Tavaszi szél 2016 doktorandusz konferenciára egy igényes irodalmi beszélgetéssel hangolódott rá. A megújuló gyermekirodalomról szóló eseményünket 2016. április 14-én tartottuk immár hagyományosan az ELTE BTK Gólyavár Pázmány termében.

félonline_3

A gyermekirodalomról való gondolkodásra öt szakértő művészeti és tudományos beszélgetése buzdította a lelkes közönséget. Kadlót Nikolett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett esztétika és kommunikáció szakot, ahol többek között Lackfi János és Vörös István tanítványa is volt. Költő és szerkesztő, akinek sokoldalú érdeklődése biztosította a beszélgetés dinamikus szemléletét. Radnóti Blanka író, illusztrátor és designer a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, a Borisz könyvek (Borisz bemutatkozik és Borisz, a szuperhős) alkotója. Sándor Csilla eseményünk „lelkeként” a beszélgetőtársak között középen foglalt helyet. A Csodaceruza alapítóját és főszerkesztőjét a közönség és a beszélgetőtársak is nagy szeretettel és érdeklődve hallgatták. Kulcsár Sarolta az Újvidéki Egyetem doktori hallgatójaként érkezett hozzánk jelen eseményre és a Tavaszi szél 2016 konferenciára Szerbiából. Doktori disszertációjában a gyermekirodalom sztereotípiákkal való összefüggéseit vizsgálja, emellett pedig a Pro Scientia Naturae Alapítvány programkoordinátora is, a vajdasági magyar irodalom helyzetének beható ismerőjeként szólt hozzá a kérdésekhez. Pásztohy Panka író és illusztrátor animáció szakon végzett a Magyar Iparművészeti Egyetemen, Mentsük meg a kiskutyám! című kötete tavaly jelent meg a Pagony kiadó gondozásában.

A beszélgetés első felében Kadlót Nikolett a megújulás irodalmi kontextusban elhelyezett fogalmának több dimenziójú megközelítését javasolta. A mit is jelent a megújulás az irodalomban, a gyermekirodalomban kérdésnek a megfogalmazása óhatatlanul bevonja a gondolkodásba annak az előfeltételezését, hogy a gyermekirodalomban periódusokat tudunk kijelölni, s ezeknek a periódusoknak a szerzői egymáshoz képest is meg kívánják magukat határozni. Miután Kadlót Nikolett felhívta arra a figyelmet, hogy valóban specifikusnak tűnik a gyermekirodalom internetkompatibilissé válása, elhangzott tehát a kérdés, hogy „Honnan tekintjük a megújuló/folyamatosan újjászülető gyermekirodalmat?” Sándor Csilla részletes és körültekintő válaszában Lovász Andrea kitűnő könyvére irányította a hallgatóság figyelmét: a Felnőtt gyerekirodalom (Cerkabella, 2015) ugyanis nagy magabiztossággal kijelöl egy korszakhatárt, 2000-től számítja a gyerekirodalom megújulását. Pásztohy Panka elmondta, hogy volt egy nagy generáció, amelynek kettős célkitűzése volt ezekben az években: az értékmentés és a gyerekek elvárásainak újszerű szempontjai. A 2001-ben kezdetben gyerekkönyvesboltként létrehozott, majd Kovács Eszter főszerkesztő vezetésével alapított Pozsonyi Pagony kiadó indulása is ekkora (2005) tehető. Az irodalom valójában mindig megújul.

Radnóti Blanka hangsúlyozta, hogy valóban létezik a folyamatos megújulás, de ezekben az években a témák megválasztásában kivételes volt a merészség, a szerzők, illusztrátorok olyan témákhoz nyúltak, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna, észrevették, hogy „nagyon sok csatornát be lehetne vetni.” Kadlót Nikolett visszacsatolásában jelezte, hogy az offline-online jelenlét összekapcsolódik ezzel a folyamatos fejlődéssel, hiszen amellett hogy vannak nyomtatott könyvek, folyóiratok, megjelentek a piacon a gyerekirodalmi alkalmazások is. Elmondta, hogy a BookRKids fejleszti a gyerekek készségeit, és az íróknak és költőknek is jó lehetőséget nyújt (az alkalmazás szabadon elérhető itt).

Kulcsár Sarolta elmondta, hogy ezekben az években a kötetekben a klasszikus témák mellett megjelentek a felnőttesebb tárgyak is, melyek erősen kötődtek az aktuális társadalmi jelenségekhez. „A valóság illúziómentes világát mutatják be, nem ritka az állatok elhelyezését, a mellrákot érintő gyerekkönyv, a másság elfogadására tanító kötet.” Ezek divatos témaválasztások lettek 2000 után. Sándor Csilla a társadalmi témákról szólva emlékeztette a hallgatóságot Pálcika történetére (Darvasi László, Pálcika, ha elindul, Magvető, 2012). Pálcika kirí a mesealakok közül, más karakterében is, a peremre szorult ember alakját szimbolizálja, akinek a karja és a lába is csak egy vonal. Kulcsár Sarolta felhívta rá a figyelmet, hogy ezek a peremre szorult figurák a mesekönyvekben nagy hagyományra tekintenek vissza, és sok esetben nagyon „mások, mint a megszokott”. Jelentősége van annak, hogy a társadalom ezeket az embereket hogyan fogadja be, hogy a gyerekek milyen magatartásformákat társítanak ezekhez a karakterekhez, társítanak-e egyáltalán. A koldus és a hajléktalan képének megidézésével érzékeltette, hogy milyen jelentősége van az empátiára és a toleranciára való nevelésnek, annak hogy az irodalomnak megvannak az eszközei a gyerekek nevelésére.

Radnóti Blanka ebből a témából vezette át a beszélgetést a gyermekirodalom és a befogadó bonyolult viszonyának kérdésére. Ugyanis a gyermekirodalomnak nem csak a gyerek a befogadója, a szülő is befogadóvá válik, sőt a gyerekkönyvek lényegüket tekintve gyerekeknek szólnak, viszont a szülő vásárolja meg gyermekeinek. A szülő pedig bizony nem szívesen engedi gyermekét „kirobbantani” abból az illuzórikus világból, melyben ő minden igyekezetével féltve tartja. Pedig ahogy Sándor Csilla mondta, „a nagy írók mindent meg tudnak írni, a gyereket egyenrangúan tudják kezelni, nem okoz nehézséget számukra az örökbefogadásról vagy a halálról írni gyermekeknek.” Radnóti Blanka a másság elfogadásának szemléltetését Borisz, a szuperhős történetével szemléltette, amely egy toleranciatörténet arról, hogy minden kutya más: vannak köztük barnaszőrű, feketeszőrű kutyusok, s mégis mindannyian egyformán értékesek. A mese megtanítja a gyerekeket arra, hogy ez így jó, a szülő viszont tart attól, hogy erről az esti mese után beszélgetnie kell, el kell magyaráznia miről van szó. Radnóti Blanka kedvesen mosolyogva hozzátette, s mindeközben máris „iszonyatosan sokat finomodott a hozzáállásunk.”

Pásztohy Panka a beszélgetést a sztereotípiák felfejtésével folytatta, hogy milyen nehéz nem keresni a sztereotípiákat egy mesekönyv megalkotásának elkezdésekor. Hogy milyen közhelyesen hangzik egy könyv esetében, „a kislány, aki állandóan nyafog, hogy ne az legyen, szolga az anyuka.” Pásztohy Panka célként határozta meg, hogy ne skatulyázzuk be a kislányokat és a kisfiúkat, s hogy készítsük fel, mi lesz, ha kicsöppen a valóságba, hogy akkor ne azzal nézzen szembe: más szerepelt a mesekönyv szövegében és más a valóságban. A mai társadalomban bekövetkezett szereposztásból nem következik, hogy elférfiasodtak a nők. Ugyanakkor igaz, hogy „mikor el akarunk adni egy könyvet, akkor a szülőnek akarjuk eladni, mert ő fogja megvenni”, Pásztohy Panka Radnóti Blanka korábbi jelzését kiegészítette azzal, hogy a szülő pedig sokszor borító alapján választ.

A szülők könyvválasztásával kapcsolatban Sándor Csilla elmondta, hogy amikor a Csodaceruza 2002-ben elindult, elsőszámú célkitűzése az volt, hogy a szülőket orientálja az elérhető gyermekkönyvek között. Jól érzékeltette a kulturális különbségeket, hogy elmondta például „a válásról szóló gyermekkönyveket Angliából hoztuk, ahol divatosak voltak, segítették a gyerekeket ennek az élménynek a feldolgozásában. A magyar szülők viszont erre azt mondták, hogy nem kell, holott a válás itt is létező társadalmi jelenség.” A Csodaceruza 2012-től működik kifejezetten 5-10 éves gyerekeknek szóló irodalmi és művészeti magazinként. A forgalmazása összetett kiadói folyamat, melyben egyszerre kell helyet adni a felnőttekkel való aktív kapcsolatnak és a gyerekeknek szóló minőségi tartalommal és háttérrel.

A gyermekkönyvek forgalmazásával kapcsolatban Kadlót Nikolett megkérte Sándor Csillát és Radnóti Blankát, hogy beszéljenek a közönségnek a Bolognai Gyermekkönyvvásárról (Bologna Children’s Book Fair 2016), akik elmondták, hogy ez az esemény több mint hetven ország gyermekkönyvkiadóinak négy napos összejövetele, s „húszszorosa a mi könyvfesztiválunknak”, mely bolognai eseményen idén nem volt magyarországi képviselő, így nem volt magyar stand Bolognában. Az egész könyvvásáron két pavilonban volt megtalálható magyar fordítás, az egyik Japán standján. Ezen a hatalmas gyermekkönyvpiacon a magyar gyermekkönyv nincs jelen. A bolognai könyvvásáron osztják ki kétévente a Hans Christian Andersen-díjat, ezek a díjak nagyon fontosak, mert orientálnak minket az érdeklődésünkben. 2016-ban Cao Wenxuan író és Rotraut Susanne Berner illusztrátor kapta. Sándor Csilla elmondta, külföldön sokkal bátrabbak a szerzők, mind vizuális és képi megjelenítésben, mind szövegek tekintetében. Talán ezzel is indokolható, hogy a magyarországi átvételek nem sikertörténetek. A külföldön díjazott gyermekkönyvek Magyarországon eladhatatlanok, hiába világhírű író és illusztrátor munkái kivételes képi világgal és érzékeny szöveggel. Erre a jelenségre Pásztohy Panka példát is mutatott, mint elmondta, „nekem ezen a könyvön boldogság volt dolgozni, de éhen halnék, ha ebből kellene megélnem.”

A közönség érdeklődésére válaszolva Sándor Csilla, Radnóti Blanka és Pásztohy Panka is felidézte a tankönyvkészítéssel kapcsolatos élményeit. Kitértek arra, hogy mennyire szomorú tapasztalat kortárs költeményekkel kapcsolatban, hogy van egy olyan olvasási stratégia, amely nem tud különbséget tenni fikció és valóság között. Elmondták, hogy a készülő tankönyveket megközelítőleg ötven iskolában monitorozzák, amikor a tanárok folyamatosan visszacsatolásokat küldenek a tankönyvekkel kapcsolatban, elmondják, hogy sikeresen volt-e használható az óra keretében. Sándor Csilla elmondta, hogy érdekes, hogy ilyenkor „mennyire beigazolódik, hogy két könyv milyen kevés.” Ennek érzékeltetésére elmondta, hogy például nagy különbség figyelhető meg Angliában élő angol és magyar gyerekek olvasáselsajátításában az első két évben és hogy mennyire bonyolult és komplex feladat ABC-s olvasókönyvet megszerkeszteni, milyen nehéz például v betű nélkül szöveget fogalmazni, mert az a betű csak az ABC végén szerepel.

Jelen irodalmi esemény nagyon ritka alkalom volt. A zárás után ugyanis a közönség és a beszélgetés résztvevői mindannyian körbeállták az asztalt és kézbe vették, végiglapozgatták a rengeteg könyvet, melyekkel Sándor Csilláék készültek. Örültek egymásnak, csillogó szemekkel beszélgettek, tudakolták egymás véleményét a különböző szakmai kérdésekről. Talán barátságok, de mindenképpen szakmai kapcsolatok számíthatják kezdetüket ettől a naptól.

Fotó: Kratochwill Ferenc