A hármas metróból felszabadul
Embert keres szemben gátlástalan
A sétányon bágyadtan végigvonul
Üvegajtót keres, mögötte embert, mögötte tartalmat,
De csak várásra van kapacitás, a kávézóban,
Hol a városi vásárra rálátva keresi párját a papagáj.

Habár az esély csekély, a szárnyas remél.
Habár ez ketrec, hátha egy másik színes madár
Lesz olyan kedves, és osztozik a tarka magányban:
Tollas kabátban feladja magát és mosolyog
(magában) míg cellámba lép.
Lám, e világ nem madárnak való vidék,
Erre csak egyszer jött, részegen.
De oly messze van itt. Messziről létezem.
Csak felteszem, akár, ha részeg, vagy beáll,
Beállít egyszer még egy Szenegál.
Velem együtt, tehát itt, hogy e létezés hibáit
Meg tudjuk bocsátani.