Interjú Horváth Petrával,  a Láthatatlan kiállítás sajtóreferensével

A budapesti kiállítások között igazi különlegességnek számít a Láthatatlan kiállítás, ahol látássérültek lesznek a látogatók kísérői. Egy hely, ahol megcserélődnek a szerepek, és pozitív élményeken keresztül lehet megtanulni és megérteni a nem látók világát. Horváth Petra, a kiállítás sajtóreferense beszél megalakulásuk történetéről, a kiállítás mellett szereplő kulturális programokról, többek között a Grund Színházzal való kooperációról, és a jövőbeli tervekről.

cover
FÉLonline.hu: Hogyan alakult meg a Láthatatlan kiállítás, és hogyan vált állandó jellegűvé?
Horváth Petra: A Láthatatlan kiállítás 2007-ben alakult meg a Népligetben. Először csak egy évre lett tervezve a kiállítás, azonban gyorsan kialakult a vendégkör és az iskolákból álló látogatóbázis. Így egyértelművé vált, hogy ebből nemcsak lehetne, hanem kellene is egy állandó kiállítás. 2012-ben új lakhelyére, a Millenáris Parkba költözött.

Ma már különféle programmal várják az érdeklődőket. Milyen visszajelzéseket kapnak mind a látogatók, mind az ott dolgozók részéről?

H.P.: Még mindig nagyon jó visszajelzéseket kapunk. Egyrészről személyesen, a túrák végeztével mondják el nekünk a látogatók, másrészről a TripAdvisor-on folyamatosan kapjuk és figyeljük az értékeléseket.
Több tényező is hozzájárul a vendégek pozitív élményéhez: bár a kiállítás előtt senki sem tudja elképzelni, hogy milyen lehet egy órán keresztül teljes sötétségben lenni, sokan ezért tartanak is tőle kicsit. Viszont a túravezetőink kedvességéből, közvetlenségéből és profizmusából kifolyólag a látogatók rögtön megnyugodnak és az érzékszerveiket már nem a félelem vezérli, hanem a felfedezés vágya. Továbbá a túrán résztvevő 8 fős csoportból a hasonló kérdések mellett mindig felmerülnek újak, amiket örömmel hallanak a vezetők, és így nagyon jó párbeszédek alakulnak ki közöttük. Habár azt gondolnánk, ha egyszer „láttuk” a kiállítást, nem tud újat nyújtani, azonban a túravezetők mind különböző egyéniségek, azaz más élettörténetet, körülményeket hallhatunk, tehát másféle válaszokat kaphatunk a kérdéseinkre.
A többi programunkra, tehát a Láthatatlan csapatépítésre, masszázsra, vacsorára és borkóstolóra egyaránt érvényes, hogy a sötétben valóban csak az adott tevékenységre, érzékeinkre és egymásra fókuszálunk, mert semmi más nem tudja elvonni a figyelmünket.

láthatattlan-ebed-1024x681

A láthatatlan borkóstolónál látássérültek szolgálnak fel. Hogyan zajlik egy ilyen rendezvény? Részesültek valamilyen képzésben a felszolgálók?

H.P.: Külön képzésben nem kellett részt venniük, csupán ugyanúgy begyakorolták, mint mindent az életben. A teret már ismerték, így igazából a berendezést és a tárgyakat kellett megjegyezniük, mi hol van, ezért itt is elengedhetetlen, hogy minden a helyén legyen. Nekik nem szükséges, hogy egyszerre tucatnyi poharat vagy tányért vigyenek el, szépen és pontosan szolgáljanak fel, mint egy szakképzett vendéglátósnál. A borokról is informálódtak előzetesen, az arról szerzett tudásukat is át tudják adni, azaz abszolút jól végzik a munkájukat.
A vendégek akár kombinálhatják is ezt a programot a láthatatlan vacsorával, hogy ezáltal egy egész estés, kulináris élményben legyen részük, ahol a látásra nem, kizárólag az ízlelésükre hagyatkozhatnak.

Budapesten nemrég megnyílt a Nem adom fel Cafe & Bar, ahol különböző fogyatékossággal élők szolgálnak fel. Talán egy látássérült számára ugyanolyan új helyzetet jelenthet, mint egy látó számára. A kiállítás munkatársai voltak már ott?

H.P.: Egyelőre nem, de mi is kíváncsiak vagyunk rá. Azt gondolom, hogy egy látássérült könnyebben tud rá hangolódni egy fogyatékkal élőre és egy egészségesre egyaránt. Nem fogja ez az új helyzet annyira meglepetésként érni, mivel egy rendkívüli alkalmazkodó képességgel bír. A túráink által közvetített érzékenyítéssel pont azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen kényszeredett vagy szokatlan érzés közelíteni egy látássérült emberhez.

A túráink által közvetített érzékenyítéssel pont azt szeretnénk elérni, hogy ne legyen kényszeredett vagy szokatlan érzés közelíteni egy látássérült emberhez.

A legújabb programjukkal, a Grund Színház előadásával, az Átlátszó című darabbal a kultúrában új területet nyitottak. Honnan jött az ötlet?

H.P.: Ez az együttműködés körülbelül fél évvel ezelőtt merült fel egy baráti beszélgetés során. Mi lenne, ha a Grund Színház klasszikus improvizációs műsorát, melyről híresek, bevinnénk a sötétbe? Mennyit tudnának így átadni a közönségnek, azaz mekkora az esély arra, hogy így is élvezhető program legyen? Izgultunk az első előadás előtt, melyet természetesen sok próba előzött meg, sötétben és világosban egyaránt. A színészeknek is új kihívást jelentett, hogy látás nélkül, sötétben hangolódjanak egymásra és az adott szituációra, illetve az adott helyzethez megfelelő hanghatást közvetítő eszközt használják. A próbákat megelőzően ezért számos beszélgetés zajlott le köztük és a látássérült kollégáink között.
Az előadás során több szituációt improvizálnak a színészek. Mivel összeszokott társulatról van szó, egy-egy mondatból, a taglejtésből és a közöttük lévő távolságból rögtön fel tudják mérni, milyen helyzetet teremtett a másik, melyet folytatniuk kell. A játékot a háttérben élő zene kíséri, ami szintén improvizáción alapul, és az adott cselekvést tökéletesen kiegészíti.
Az est sikert aratott, ezért hónapról hónapra szeretnénk megrendezni az előadást. A következő előadás április 21-én, csütörtök este 8 órakor tekinthető meg. A látogatók akár a láthatatlan túrával egybekötött kombinált jegyet is vásárolhatnak.

12983427_1062298660507853_6947735692136877809_o

Filmekben és színdarabokban a látássérült szerepét mindig egy látó alakítja. Elképzelhetőnek tartja, hogy egy látássérült színész legyen, akár olyan átmenettel, mint amilyen az Önök előadása volt?

H.P.: Ha az embernek van a színészkedésre affinitása, akkor ennek nem lehet akadálya. Egy látóval ellentétben persze be kell tanulni a helyszíneket, meg kell ismerni alaposan a terepet. Következésképpen több időre és türelemre van szükség, azonban ha mindkét fél, látássérült és a fogadó oldal nyit a másik felé, akkor sikereket fognak elérni.

Győrben volt egy audionarrált filmvetítés, ahol a film dialógusainak szüneteiben tolmácsolták a nézőknek többek között a helyszínváltást, gesztusokat. A látássérült résztvevők további vetítéseket szorgalmaztak. Esetleg terveznek Önök is hasonló vetítést, hogy ezzel is bővítsék a kulturális programjaikat?

A helyszíni adottságokat tekintve nincs rá lehetőségünk. Alapvetően nem zárkózunk el az új lehetőségektől, de természetesen minden új program alapos mérlegelést igényel, sikerét és kivételezését illetően is. Hasonló kedvezményezést a Magyar Pesti Színház valósít meg az utóbbi időben az audionarrált színdarabjaikkal, nagy sikerrel. Ezeket látó és nem látó egyaránt élvezi, csupán máshogy történik a befogadás.

lathatatlankiallitas_nagy_mti

A közeljövőben milyen új célokat szeretnének megvalósítani?

H.P.: A Láthatatlan kiállítás 2011-től Varsóban és Prágában is látogatható. Idén pedig Stockholmban készülünk megnyitni a kiállítást. Viszont nem franchiseként, hanem a budapesti központ irányítása által működnek a három országban – természetesen helyi vezetéssel és együttműködésben. Tudomásom szerint, egyik országban sincs ilyen komplett jellegű érzékenyítés, mint a Láthatatlan kiállítás. Az alapkoncepció ugyanaz mindhárom fővárosban, de kisebb eltérések vannak, mint pl. a mesetúra Prágában, amelyet a hétköznapi helyszínek helyett a mesék jelenetei uralnak.
Céljaink közé tartozik még, hogy az itteni programjainkat még több emberrel ismertessük meg. Akik már látták a kiállítást, azokat egy újfajta élménybe szeretnénk bevonni a jövőben. Ilyen lenne pl. egy Láthatatlan kávékóstolás, amit hamarosan kipróbálhatnak az érdeklődők. Remélem, minél előbb meg tudunk lepni mindenkit egy új programmal.

Képek: lathatatlan.hu