Mert lezuhannak a jázminok

Mert lezuhannak a jázminok. Én nem akarok olyan lenni, én nem.

Most belépsz a fürdőszobába, és magadra húzod a lepedőt.
Hogy lezuhannak a jázminok. Ketten lépkedünk a csendben.
Minek is néznél te valakit, hogyan romlik el, hogyan sárgul bele.

Itt valami értelem világít.

És mosatlan szárnyként mondom a neved, a neved,
a neved, akik idáig jutnak a néma reggeleken,
hogy szerettelek és koppan a kövön vadító kabátod.

Mákvirág a dédelgetett ölben. Miért is fürdettél meg,
miért is simogattál,
mert lezuhannak a fák, meg szárazság.
Miért sietsz úgy, mikor leégsz. Azokon is csak töredék.
Arcokon is csak töredék.

És töretlen szárnyként átkozom a neved, a neved, akik
idáig jutnak a néma reggeleken.

Written by:

1975-ben született Győrben. Író, költő, irodalomszervező, üvegművész. Regényei: Anya kacag (2012, Jelenkor Kiadó), Megszámolt babák (2013, Scolar Kiadó). A Pécsi Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos bölcsészként végzett. 2008-2012-ig a Godot Irodalmi Estek szervezőjeként dolgozott. 2013 óta szabadúszó, egyszerre foglalkozik az irodalommal és üvegművességgel. Weboldala: www.uvegsztori.hu A fotót Dala Gábor készítette.