Mert lezuhannak a jázminok. Én nem akarok olyan lenni, én nem.

Most belépsz a fürdőszobába, és magadra húzod a lepedőt.
Hogy lezuhannak a jázminok. Ketten lépkedünk a csendben.
Minek is néznél te valakit, hogyan romlik el, hogyan sárgul bele.

Itt valami értelem világít.

És mosatlan szárnyként mondom a neved, a neved,
a neved, akik idáig jutnak a néma reggeleken,
hogy szerettelek és koppan a kövön vadító kabátod.

Mákvirág a dédelgetett ölben. Miért is fürdettél meg,
miért is simogattál,
mert lezuhannak a fák, meg szárazság.
Miért sietsz úgy, mikor leégsz. Azokon is csak töredék.
Arcokon is csak töredék.

És töretlen szárnyként átkozom a neved, a neved, akik
idáig jutnak a néma reggeleken.