Én mindig a ronda nőket szerettem,
Sárival gondolkodtunk egy gyerekben,
Amíg össze nem jött a Zsolával,
Közben én vittem reggel iskolába,
Ő nagyszemű volt és gyámoltalan,
De szerelmi görbéit támogattam,
Hogy ő most itt hagyna engem, ha nem baj,
Mert foglaltak Zsolával két jegyet Hawaii-
Ra. Persze, mondom, nem baj, csak a reptérre
Hadd vigyelek ki titeket, tekintve
Hogy veled, Sári, simán érzem magam,
Nélküled meg? Sodronykötél ha pattan.
Most hátul ülnek és smárolnak,
Nem vesznek észre látszólag,
Csomagtartót megtömték rogyásig,
Mindent bepakoltak, amit a másik,
Két laptop megy, két Ipad, két raklap
Üdítő és belső szervekkel sem fukarkodnak,
Két máj két agy négy vese, négy tüdő,
Negyvennyolc borda, de tüntető
Módon egyetlen rohadt nagy szív,
Ami az utastérből minden mást kitaszít.
Belehajthatnék a forgalomba,
Dögöljünk meg mint levágott marhacsorda,
Hazudhatnám hogy az akku le van merülve,
Nejlonzacskót húzhatnék a fejükre.
Teszek még egy kört a parkolóban,
Ti csak pihenjetek, mert sok idő van
Az indulásig,
Nyugi Sári.
Nyugi Zsola.
Már épp beálltam volna a parkolóba,
De Zsola megkérdezte szemtelen hangosan
Hogy „miért csinálod ezt, ha a nődet kúrom,
Miért vagy egy ilyen nyomorult kisbaba?”

Én mindig a ronda nőket szerettem,
Sárival gondolkodtunk egy gyerekben,

(megint elölről).