kifordult gyökér
oldalán egy hóvirág
néma harangja

esőcsepp cseppen
csordul, csorog az ágon
rőt lámpafényben

díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán

ős fák gyökerén
por porral keveredik
érintés közel

türkiz jégmadár
patak felett röppenő
csak egy pillanat

kígyószisz – erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen

ebihal őrzi
erdei pocsolya – mély
tűnő idejét

vaddisznóganajt
tündöklő láncba fonnak
szorgos bogarak

hatalmas nyárfa
tópart tükrébe néző
véget nem érő

gévagomba nyit
kis levelű hársfán
halálszirmokat

lekaszált szénát
hálóval szőtt be a pók
vérfoltos a föld

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem