egy szép jövőre ítéltek minket
mielőtt hazamentek volna a szerzetesek
legyen úgy mondtuk gyerekek voltunk
nem láttunk fel a gyümölcsfákig

a fűben még a tegnapi játékaink hevertek
összeszedtük őket hogy elégessük
és az őzek akiktől mindig is féltünk
reszketni kezdtek a ketrecükben

felesküdtünk hát egy itt hagyott kardra
egyesével vágtuk le a lábaikat
és egy hirtelen jött vihar után
fel is nőttünk a második napon

és a harmadikon már a menyasszonyaink jönnek
de a ház mögött üresek a gyümölcsfák
és most lehajolunk hogy a lucskos földről
összeszedjük ami még a fák alatt rohad