A harisnyák szakadásra vannak ítélve.
Ma a fekete, holnap a bordó színű.
A sárgát meghagytam ínségesebb időkre.
Nálad mindig ugyanabban a harisnyában jelenek meg.
Ember-érintések után, otthon szótlan felnyirbálom mind.
Túl sok piszkos, nyirkos illat-emlék járja őket át.
A sárgát sosem bántom, de viselni sem bírom.
Egy ideig még elemi színűek, szakadatlan.
A hangodba hiányzom. Nem én, csak a társaságom.
A bordó harisnyám.
Lassú mozdulatokkal vetkezem le,
ahogy a bordóság függésétől szabadulok.
(Nálam van a sárga.)
A harisnyáim szakadásra vannak ítélve.
Mondogatom, ahogy a sárgát öltöm magamra.
Felvágom az ollóval érintetlenségét.
Így szabadulok magamtól, pőre lábbal a tükörből pillantok rád.
Harisnyakönnyedséggel, szakadástalan emberi mivoltomban.