Egy hete vette kezdetét az Akvárium – beharangozónkban már említett – szezonvégi hajrája DJ Krush fellépésével. Tudván, hogy maga a budapesti klub és a világhírű lemezlovas is a minőség szinonimája, fotós társammal megelőlegeztük a 10 pontot az estének. Lássuk, jól tettük-e!

Jómagam nem vagyok a tág értelemben vett elektronikus zene rajongója, de néha az is eszik szusit, aki alapvetően nem mer kísérletezni az ételekkel. A bemelegítő hazai szettekről lemaradtunk, köszönhetően annak is, hogy a helyszínen derült ki számunkra, hogy sajnos nem lehet fotózni a rendezvényen, így ez némi bonyodalmat okozott a bejutásnál. Ennek miértje teljesen érthetővé vált számunkra, amikor megpillantottuk a színpadképet az Akvárium csordultig telt nagytermében. A látvány állandó épített elemekből állt, középpontban a dj-pulttal. A vetített vizuális elemek pedig ezzel éltek szimbiózisban a másfél órás szett alatt. Teljesen érthető, ha nem akarták lelőni az egész turné látványrészét, hiszen a zene végig ezzel alkotott teljes egészet. Itt most nem parasztvakító lézershowról és konfettiről van szó, mint a Calvin Harris-féle DJ-knél (akikkel egyébként semmi gond nincs), de messze elbújhatnak Krush úr magasiskolája mellett.

DJ Krush köznyelven chill és hip-hop zenét játszik, főleg az előbbit, ami miatt felmerül a kérdés, hogy mennyire tud szórakoztatni élőben. A választ megkaptuk: ha valaki úgy csinálja, mint ő, akkor nagyon. A szett első harmada egyfajta ráhangolódást adott a bulira. A fülnek kellemes, lágy ütemek domináltak finom hangzással és főleg képektől mentes vászonnal a háttérben. A bevezetést, amely egyébként már bőven a szett irodalmi értelemben vett „tárgyalása” is volt, éles váltás követte egy lekeverés után. Ennek köszönhetően 6-7 percig már-már dubstep buliban érezhettük magunkat, mielőtt átcsapott a hangulat a laza hip-hop alapokkal – a kivetítőn pedig erős képi látvánnyal – megtámogatott táncolósabb szakaszába. Itt vált eggyé igazán a közönség, ami mind korosztályban és ebből adódóan szórakozási szokásaiban is vegyesnek volt mondható. Ha azonban jellemezni kellene, akkor leginkább az érettebb – szakzsargonnal: fizetőképes – zsűri dominált, és persze a kíváncsi szusievők! A szett, ami a buli végére elérkezett az ív csúcsára, igen tudatosra és annál változatosabbra sikerült, mint amit egy kívülálló egy ilyen bulitól várhat. Elhangzottak az új kiadvány leghúzósabb darabjai, valamint legendás trackek az alapkő Zen című albumról, voltak poposabb és elvontabb tízpercek is. Minden igényt kielégítő koncertet halhattunk mi és a vájt fülű zenesznobok is.

Harmadszor volt szerencsém látni a „Mestert”, és az A38-as, na meg a teltházas régi ZP-s fellépés után is hozta a színvonalat, ami súrolta a megelőlegezett 10 pontot!