Idén nyáron valami elkezdődött Csornán…

 

Beszámoló a GyESzT (Győri Eleven Színjátszó Tábor) 1. hospitációs programjáról

gyeszt_logo

A GyESzT Balla Richárd vezetésével immár negyedik éve szerveződik Csornán (2015. július 13-19.), az Ifjúsági Házban és a Szilágyi Erzsébet Kollégiumban, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Már korábban felmerült a gondolat, s idén először vélték úgy a győri színjátszó műhelyek (az Arrabona Diákszínpad, a Grácia Művészeti Intézet, a Keleti István Művészeti Iskola Győri Tagozata és a Révai Miklós Gimnázium) vezetői (Balláné Bálint Bernadett, Bojkovszky Zsolt, Fekete Anikó, Szántó Dániel, Tóth Szilvia és Varju Nándor), hogy ez az egyhetes, hetven fős közösség elbírja az első hospitációs programját. 2015-ben a GyESzT négy huszonéves fiatalnak adott lehetőséget, hogy megfigyelői státusz mellett csoportvezetői attitűdöket is gyakoroljanak (Bársonyosi Dávid, Horváth Márk, Kovács Ágota és Tilinger Edina).

A hospitációs program vezetője: Fekete Anikó volt.

Mentorok: Bojkovszky Zsolt, Fekete Anikó, Szántó Dániel, Tóth Szilvia, Varju Nándor voltak.

A hét folyamán az egyik cél az volt, hogy a hospitáló fiatalok lehetőséget kapjanak a tanulásra, hangsúlyozottan a hatékony, gyakorlatorientált információszerzésre, csoport- és táborvezetési, diákszínjátszó-rendezői tapasztalataik tágítására.

A fent említett fiatalok a csornai táborból jócskán kivették a részüket, cserébe szakemberek segítségével mélyebb szintekre áshattak. Minden hospitáló kapott egy vagy két mentort, akik szupervíziót folytattak, végigkísérték a folyamatot egy héten keresztül, s naponta minimum fél órára összeültek, hogy közösen beszéljék át a történteket, felmerülő kérdéseket, látottakat. Ahol volt erre idő/lehetőség, ott a mentorok-hospitáló párosok a folyamatot megelőzően és lezárva is találkoztak.

Délelőttönként a diákszínjátszók tréningeken vehettek részt (báb-, mozgás-, improvizáció-, jelenlét tréningeken). A hospitálók itt klasszikus értelemben hospitáltak, vagyis figyelték, ami a kamaszokkal történik csoportdinamikailag, lejegyezték a feladatokat, megvizsgálták a trénerek hozzáállását. Ehhez segítő kérdéseket, szempontokat is kaptak:

  1. Írd le a látott feladatokat! Ha kell, fűzz hozzájuk néhány mondatot, megjegyzést. Ha kérdésed volna, azt is jelezd!

  2. Írd le, hogy egymáshoz képest hogy látod a csoportok alakulását az első, második, harmadik és negyedik tréningnapon! (Mennyire tudnak aktívan részt venni a diákok a feladatokban? Mennyire tudják a foglalkozás során közösen megoldani a gyakorlatokat, felmerülő problémákat? Ha észlelsz kiugró diákot: kreatívabb/passzívabb, mint a többiek, akkor jegyezd le, miben tér el ez a színjátszó a többiektől.

  3. Figyeld meg, s írd le a vezető által elhangzott legfontosabb kérdéseket, s azt, hogy milyen irányba tereli a foglalkozást, a diákokat!

  4. Milyennek érzékeled a vezető hozzáállását? (Hogyan aktivizálja a színjátszókat? Mennyire elnéző, terelgető, határozott?)

  5. Mik az egyéb ötleteid?

A hospitálók a trénerekkel a foglalkozás elején és végén is egyeztettek a történtekről.

Hasznos lehetett volna a gyakorló fiataloknak résztvevőként is végigélni a tréningeket, ám itt most az volt a cél, hogy különböző csoportvezetői attitűddel és a hirtelen alakuló csoportdinamikával találkozzanak, melyet legtisztábban a kitűzött szakmai szempontok mentén külső szemlélődőként tudtak megfigyelni.

Fekete Anikó, Tilinger Edina előadása

Délutánonként minden mentor eldönthette, mennyire engedi hospitálójának csoportvezetői képességei gyakorlását. Egyes helyeken ő rendezhette az előadást, mentorral a háttérben; máshol azonos státusszal dolgoztak; s voltak, akik asszisztensként, egy-egy jelenetet rendezve, olykor a csapatot munkára hangolva tevékenykedtek. Ez attól is függött, a hospitáló mennyire érezte magát biztonságban, mennyire bírt egymaga a közösséggel. 10-12 fős csoportokról volt szó, akik délután 3 óra erejéig játszottak együtt. Így készültek a héten a tábor előadásai. A hospitálók a délutáni próbákhoz is kaptak segítséget, szempontok, kérdések mentén gondolhatták végig, aznap mi történt a foglalkozáson:

  1. Mindennap írj egy-egy gondolatot, mi történt a délutáni foglalkozáson. Az alábbi szempontok mentén próbálj gondolkodni:

Mi volt az aznapi cél? Ezt sikerült-e elérni?

A diákok milyen állapotban voltak? (ha aktívabbak/passzívabbak voltak, szerinted mi generálhatta ezt a jelenlétet?)

Mennyire érezted sikeresnek az aznapi foglalkozást? Miért?

  1. A tábor végeztével összegezd a délutáni csoportokban történteket? Próbálj a diákok-, csoportvezetőtársad- és saját munkádra reflektálni, saját szempontok mentén elemezd a folyamatot, nyugodtan térj ki az elkészült produkcióra is, s arra, a megvalósítás során milyen problémákba ütköztetek, s hogy sikerült mindezt megoldani.

Horváth Márk, Tóth Szilvia előadása

Az esti szakmai megbeszéléseken a hospitálók is jelen voltak, s a tábor témáiról (teremkérdés, diákok figyelése, tábori folyamat tisztázása, ventilláció) felváltva írtak jegyzőkönyvet. Ehhez szempontokat is kaptak:

  1. Vázlatpontokban szedd össze, mely témákat érintették a csoportvezetők a megbeszélés során!

  2. Mik azok az egyéb fontos feladatok, amikről még a jövőben beszélni kell, s emlékeztetőként rögzítendők?

A tábor végeztével a hospitálók kb. 1-2 oldalas beszámolót készítettek az általuk látottakról, kitérve a tábor egészére, tapasztalataikra, ezáltal is tanulva a holisztikus elemző munkát, a feladatokra való felkészülést, lezárást, dokumentálást. Mankónak szempontokat, kérdéseket is kaptak:

  1. Mit gondolsz, mi az, ami kiemelkedő, s sikeresen valósult meg ezen a héten a tábor egészét tekintve?

  2. A továbbiakban miben lehetne erősíteni a tábort? (egyéb feladatok, játékok, amikkel színesítenéd a programot)

  3. Mit észleltél a héten a táborlakókból? (aktivitás, energiaszint, problémamegoldás, hozzáállás)

  4. Mit észleltél a héten a táborvezetőkből? (folyamati munkáról)

  5. Egyéb ötleteid?

A csornai diákszínjátszók életét nem akadályozta a hospitálók jelenléte. Fontos értékközvetítő szerepük volt ezeknek a huszonéves fiataloknak: abban a tekintetben, hogy ez a tevékenység fontos és nem mindegy, hogyan adjuk át azt a következő generáció számára.

A tábort követő hetekben a mentorok is készítettek néhány soros beszámolót a hospitációs program kivitelezéséről, valamint pár mondatos értékelést a hospitálókról. Így ez egy oda-visszaható tanulási folyamat lehetett mind a vezetők, mind a tanoncok részéről.

A tábor előtt néhány héttel a táborvezető, a hospitációs programvezető, s néhány csoportvezető, tréner leült a hospitálókkal, hogy részletesebben átbeszéljék, előkészítsék a folyamatot, sajnos, a személyes szakmai lezárás, a részletes elemzéssel nem történt meg. Így ez a következő hospitációs program újabb célját képezheti.

Hét közben beszélgetve a hospitálókkal kiderült, hogy nagyon hálásak a lehetőségért, jelenlétükkel is azt bizonyították, hogy tanulni szeretnének ebben a táborban, s bár nehéz folyamatosan figyelni a délelőttökben, mégis olyan helyzeteknek lehettek szem- és fültanúi, amelyek segítséget jelentettek számukra jövőbeli csoportvezetői kompetenciáik gyakorlására.

Olyan kérdéseket tettek fel a képzőknek, melyek adott gyakorlatok során relevánsnak minősültek, s további gondolkodásra sarkallta őket is, a foglalkozásvezetőket is.

A tábor folyamán világossá vált, hogy a hospitálóknak folyamatosan dokumentálniuk kellene az eseményeket ahhoz, hogy a hét végére megfelelő vázlatanyag álljon rendelkezésükre. Ez önmagában hasznos, de érdemes ennek hatékonyságát jobban átgondolni, ügyelve arra, hogy az eredeti cél se csorbuljon.

A tábor mumusát a fáradtság jelentette. Ezt a szörnyet kellett leküzdeni ahhoz, hogy saját gondolataikat rendszerezni tudják a hospitálók. Ebből is adódott, hogy hospitációs anyagaikat nem tudták időben leadni. A határidőn túli munkák előnye mégis az volt, hogy a huszonéves fiatalok mind lényegre törő, alapos produktumokat adtak le.

Balla Richárd, Tárnoki Márk előadása

Mentorok hospitációs programmal kapcsolatos észrevételei1

Azt gondolom, a hospitálási program, illetve a kezdeményezés maga egy igen hasznos folyamat elejét jelölte ki az idén. Olyan munkába kezdtünk, aminek igen kevés, sokkal kevésbé strukturált előzménye volt mind Győrben, mind országos szinten. Ezzel együtt érdemes volna végiggondolni, mik lehetnek a fejlesztési, majd jó gyakorlatként a továbbhagyományozási lehetőségei. A hospitálási program megvalósulása fontos lépés az utánpótlás képzés tekintetében. Üdvözlendő, hogy az érdeklődők gyakorlati helyzetben figyelhetik meg a munkát és vehetnek benne aktívan részt.

 

Fejlesztési lehetőségek, javaslatok

A táborban is volt rá példa, ezért úgy vélem, egy aktív asszisztensben kevésbé gondolkodni tudó vezetőnek érdemes volna a hospitálási időszak kezdete előtt olyan konkrét instrukciókat adni, amik alapján még jobban helyzetbe tudják hozni a melléjük beosztott ifjú szakember(eke)t.

Megfontolandó, hogy a délelőttökben lehet-e arra időt szakítani, hogy a hospitálókkal egy vagy több tapasztalt vezető külön foglalkozzon, azaz a délelőtt nekik a délelőtti vegyes csoportokon kívül teljen elméleti és gyakorlati tudásuk bővítésével, eszköztáruk szélesítésével, amit a délutáni munka során hasznosítani is tudnak.

A trénerek és a csoportvezetők tanítási tartalmai/formái talán kevésbé kísérletezők, hisz a hospitálóknak az alapvetőbb, klasszikusabb, biztonságosabb irányokat igyekszik közvetíteni. Diákok figyelmét megosztja a hospitálók jelenléte – vezetői és/vagy megfigyelői funkcióban is létezése (minden csoportfolyamatot befolyásol még a „semleges” megfigyelő is)

Sajnos, nem mindenhol sikerült tisztázni a délelőtti tréningek során, a hospitálók mennyire külső szemlélődők, s miként mondhatják el véleményüket. Ez adott tréneren is múlott. Tehát mindig érdemes tisztázni ezekben a fiatalokban a „Miként vagyok jelen?” attitűdöt.

Sok esetben a hospitáló nem tudta, a délelőtti tréning pontos menetét. Ennek korábbi tisztázása eredményezte volna, hogy nem a feladatot kell kitalálnia, hogy mit csinál a vezető, hanem sokkal inkább a vezetői attitűdöt, a diákok reakcióit tudná figyelni! Így egyértelműbben látná, ha az óra menete változik, az mennyire adekvát adott helyzetben, mennyiben tartja vagy nem tartja a tréner a tervezetet!

Utólag kiderült, a hospitálók egy-egy előadás előkészítésében nem egységesen lettek terhelve. Érdemes előzetesen még jobban felmérni az erőviszonyokat.

A program pozitívumai

Pozitívum, hogy a tábori helyzetben korosztályilag és tapasztalatilag is inhomogén csoportokkal kerülnek kapcsolatba mind a vezetők, mind a program résztvevői.
Így több síkon figyelhető meg egy-egy diák, csoport működése és annak változása a hét során. Ugyan viszonylag rövid időről beszélünk, de az intenzív együttlét felgyorsítja a folyamatokat, amik lépései aztán egy éves munka során helyenként visszaköszönhetnek.

A délelőtti tréningek lehetőséget adnak rá, hogy az idő előrehaladtával más-más energiaszinten működő csoportokat figyelhessünk meg nagyon hasonló helyzetben.
A célzott készség- és képességfejlesztésről szóló foglalkozások pedagógiai és vezetési szempontból adhatnak többet. Véleményem szerint ezekben a helyzetekben érdemes lehet a hospitálóknak megfigyelő nézőpontba helyezkedni. Könnyebben figyelhetők így meg a csoport és egy-egy fiatal reakciói, a vezetői attitűd és eszközök, kérdéstechnika.

A délutánok produkció (színház) centrikusabb megközelítésében több tere van a kísérletezésnek. Közelítőleg számítható és felépíthető a hét folyamata, amit előre egyeztetve könnyebben bevonhatók a hospitálók is a munkába.
A bizalomépítésnek, közös alkotásnak és csoportos kreatív munkának része a vezető és a segítők is.

Ugyan a program célja a hospitálók fejlődésének elősegítése és tapasztalataik bővítése, de a fontos visszajelzésekkel segíthetik a mentorok munkáját is.

A hospitációs program egészének előnyei, hogy a trénerek és csoportvezetők folyamattervezését/önértékelését is tudatosabbá teszi; a diákok részvételének hatékonyságát erősíti; egyes szakmai és technikai feladatok többfelé oszlanak, s így a felkészült humán erő gazdaságosabban használható; az „ifi” korosztály életkorilag és drámás/színjátszói tapasztaltságban hidat képez a diákok és csoportvezetők/trénerek között – gazdagítja a tábor közösségének rétegzettségét; a tábori szakmai munka írásos dokumentációja először rögzült.

A délelőttben a hospitálók hasznára válhat a teljes foglakozások megtekintése, egy óra szerkezeti felépítésének megfigyelése; megfigyelői szerep gyakorlása. S talán a kulcsa az egésznek, hogy a fiatalok gyakorlatban próbálhatják ki magukat.

 

Bársonyosi Dávid, Bojkovszky Zsolt, Szántó Dániel előadása

Konklúzió és kérdések a hospitációs program kapcsán:

Komoly értékrögzítő és a tudatosság irányába ható elemnek tartom a tábor egész programján belül ezt a programot. Továbbgondolva-fejlesztve a tapasztalatokból az idei hospitációs programot, elemezve a hospitálók dokumentációjának tartalmát és szakmai nyelvezeti jellemzőit, folytatandónak tartom a programot.

Kérdések:

1. Mi a pontos célja a programnak?

2. A hospitálók terheltsége és feladataik köre hogyan szolgálja a tábort?

3. Kik vehetnek részt benne? (Például van-e minimum elvárás/maximum tudásszint?)

4. A diákok számára milyen előnyökkel járhat még a hospitációs program az eddigiekhez képest?

5. A tervben szereplő GYESZT-szerkezetváltás milyen lehetőségeket kínálhat a hospitációs program számára?

esti közös játék, kóruséneklés, táborvezetői gondolatok

Hospitálók visszajelzései:2

A sablonként ismert „nagyon jól sikerült a tábor” kifejezés kevés lenne azt az érzést leírni, amit a héten átéltem. Volt sok móka és kacagás, sorsok ütköztek, harcokat vívtunk egyénileg és csapatként egyaránt. A rendezés egy nehéz, de roppant jó agymunkás feladat. Nem elég tudni, csinálni kell valami pluszt, amit a gyerekek, és amit az univerzum ad. Sok fáradtság, letörtség ütötte fel a fejét, ám a csoport vegyessége meghozta a pikáns ízt.

Filmből egészen más adaptálni, (ebből a műfajból adaptáltak színpadra a délutáni csapatok) mint egy könyvből az eddigi munkám alapján (akkor egy regényből dolgoztam), hisz az ember szeretné, hogy visszaadjon belőle, de ne a filmet lássam a színpadon. Motívumokat, képeket érdemes átemelni. Nehéz a sok-sok műhely más-más vezetési stílusában nevelkedett nebulókat a saját (még tán ki sem alakult) stílusommal irányítani. Rájöttem, hogy az idő kevés, bármennyire is előre terveztem, a képességek, új ötletek, beszélgetések keresztbe húzták néha a számításaimat. Ám rájöttem, hogy nem kell más csak motiváció, hit és a csapatszellem kialakítása, hogy összehangoljuk magunkat egy szuperszámítógéppé, hogy aztán így oldjuk meg a feladatot. Irányítottam, ötleteket adtam, s volt, hogy konkrét instrukciót adtam a diákoknak (például kötött szöveg, színpadkép, eszközhasználat). Mindenesetre sikeresnek mondanám az elkészült darabot.

A tábor programjai jónak bizonyultak, minden napra jutott izgalom. Külön örültem annak, hogy három este is kórusban énekeltünk, szívesen megnéznék egyszer egy zenekaros verzióval kísértet is. Élvezetesek voltak a közös játékok is.

A gyerekek aktivitási szintje a várható irányban változott: hétfő oké, kedd-szerda „jódefáradunk”, csütörtök – „öljetekmeg”, csütörtök éjjel-péntek főnix, szombat ojeah és vasárnap pötty-pötty ne menjünk haza. Volt megküzdeni való, de a csapat kovácsolás, egymás segítése, jó barátok és lelkes lelkesítők (meg a kávé) sikeresen átsegített a nehéz helyzeteken. A meleg nagy hatással volt mindenkire, ingerlékenyebbek és fáradtabbak voltunk, de a motiváltság mindezt legyűrte a stresszel együtt. Fentebb is írtam a csapatkovácsolás megoldja a délutáni foglalkozásokat és az esték segítenek a nagy közös feszültségoldásban.

Remélem jövőre is részese lehetek a tábornak, addig is próbálok ötlethalmazt írni. A pihenő nap mindig jó lehet és kiüti a szerda, csütörtök folyamán felhalmozódott stresszt, a jelenet és csapat csere is érdekes lehet, hisz ennek további közösségépítő szerep jutna, több vezetést láthat a diák is és úgy érezheti, kevesebből maradt ki.

A tábor egészét tekintve fontosnak látom a hospitálási program megvalósulását.

Kiemelkedő, hogy a táborvezetők erre a vonalra is oda tudtak figyelni és ilyen minőségű oktatást/tapasztalatszerzést tudtak mentorálni. Biztosan elvárható, de számomra nagyon szimpatikus volt, hogy minden este a szakmai beszélgetések során készek voltunk meghallgatni egymást, akármilyen fáradtság nehezedett ránk, mégis mindig igyekeztünk még jobbá tenni a tábort.

Erősíteni talán abban lehetne az egy hétig intenzíven tartó munkát, hogyha még egy próba alkalmat tennénk a napba. Én azt láttam, hogy a játszók bírnák a terhelést, persze ez nyilván még több fáradtságot, és szervezést igényel, viszont többet ki lehetne hozni a gyerekekből, és talán nem lenne ilyen rohanás a délutáni próbán.

A lakók azt gondolom, ahhoz képest, hogy mennyire különböző helyekről jöttek és mekkora különbségek voltak a gyakorlottsági szintjükben, nagyon figyelmesen segítették egymást. Több alkalommal, mikor valamelyikük besokallt, a többiek ott voltak körülötte és automatikusan kézben tartották az ügyet.

A táborvezetőknél tetszett, hogy segítették egymást, hogy őszintén beszéltek egymással, és a felmerülő konfliktusokat próbálták helyükön kezelni.

A bemelegítéseket lehetne intenzívebbre tervezni, több mozgást adni a gyerekeknek/játszóknak, illetve előre kigondolni ezeket a reggeli feladatokat. Akár kezdődhetne előbb is a nap, mert az tevékenyebb szakasz lehet, mint a késő este.

Azt gondolom, hogy a GyESzT minden évben a játszóknak, ahogy Csalogány Zsolt diák mondta a tábor zárásán: „Ez nem egy tábor. Ez A TÁBOR.”

Három évet töltöttem el játszóként Csornán. Minden évben imádtam a közös munkát, az összes csoporttal, az összes csoportvezetővel. Nagyon jó volt most egy más szemszögből is végignézni a tábort. Azt gondolom, hogy a táborvezető és az összes csoportvezető minden évben, mindent megtesznek azért, hogy a Győri Műhelynek egy olyan tábort szervezzenek, amely segíti a Műhely létezését, közösséggé kovácsolását.

A táborban a játszók minden évben, erejükön felül teljesítenek. Nyilván ez a csoportvezetői attitűdön is múlik. A fiatalok tudják a feladatukat, a csoportvezetők kéréseit tiszteletben tartják, amely a tábor gördülékeny működését tökéletesen lehetővé teszi. Nagyon jó látni az estékben, hogy a különböző csoportokból érkezett, vegyes életkorú fiatalok hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ismerkednek, énekelnek, beszélgetnek sokszor hajnalig tartóan.

A munka során viszont mindenki egy közös ügyért küzd. Nagyon intenzív egy hetet töltenek együtt a táborlakók. Sokszor nehéz a munka, mégis mindenki tudja, hogy megéri dolgozni minden percben. A feszített tempóban történő produkció létrehozása viszont néhol azt érzem, elveszi az időt az együttléttől. Vannak olyan üres járatok, amikor együtt lehetnek a gyerekek, mégsem tudják elengedni a munkát teljes mértékben, mert tudják, hogy egy adott szünet csupán egy óra, vagy még annyi sem. Ahogy beszéltük utolsó este a vezetőkkel, lehet, hogy megérett a GyESzT egy formai váltásra, ahol ugyanúgy jut idő az intenzív munkára és a közös együttlétekre egyaránt.

Örülök, hogy minden évben jut idő a közös éneklésekre Anikó vezényletével. Ez egy olyan közös tevékenység, amely mindig szép emlék a gyerekek számára.

A csoportvezetők minden évben olyan szellemben dolgoznak a táborban, amely nem feltételez mást, minthogy a gyerek az első. Ez a tábor róluk szól. Olyan feladatokat kell rájuk osztani, amelyek segítik egy-egy gyerek fejlődését, mind ízlésében, mind személyében. Fontos, hogy a fiatal játszó színházilag is fejlődjön. A tréningek szakmailag nagyon erősek. A gyerekek, színészi jelenléttel, bábozással, beszéddel, mozgással, közös énekléssel képezhetik magukat. A GyESzT szakmailag már negyedik éve nagyon magas szinten működik.

A szombati előadásokra az érkező vendégek mindig úgy jönnek, hogy jó és értékes előadásokat fognak látni, ami idén is megtörtént. Minőségi produkciók születtek komoly fejlődésekkel, jelenlétekkel és energiákkal.

A tábor zárása mindig egy megható pillanat mindenki számára. Minden évben látok könnyező arcokat. A gyerekeknek a nyár folyamán ez a legkedvesebb hetük, ami egyben nagyon fontos üzenetet is hordoz magában.

A táborvezető (Balla Richárd) idén is mindent kézben tartott. Minden információ időben eljutott a csoportvezetőkhöz és rajtuk keresztül a gyerekekhez. Az általa koordinált, vezetői megbeszélések hatékonyak és feszültségmentesek voltak. Hálás lehet a Műhely, hogy minden évben ennyire magas színvonalon kerül megszervezésre a GyESzT.

A táborról összességében elmondható, hogy olyan összetartás alakult ki a játszók között, ami kiemelkedő, akár a társadalmat tekintve is. Rendkívül különböző emberek gyűltek össze egy hét erejéig, akik nyitottak egymás és az új helyzetek iránt is.

Számomra különösen új élmény volt ilyen minőségben része lenni ennek a tábornak, különösen, hogy olyan mentorom volt, akit eddig kevésbé ismertem, még diákszínjátszóként vettem részt tábori szituációban a tréningjén, s most mégis egyenrangú partnerként tekintett rám.

Egészen más volt ilyen szemszögből szemlélni a tábort. Belekóstolhattunk hospitálóként a vezetői munka rejtelmeibe, viszonylag nagy teret kapva a saját magunk kibontakoztatására is. A diákok számára is új, szokatlan helyzet volt a hospitálók jelenléte, de nagyon jól kezelték ezt is.

A szakmai tréningek magas színvonalon működtek, a vezetők felkészültek, ők a tábor biztos pontjai. Azt gondolom, a győri diákszínjátszás nem tartana ott, ahol most, a szakmailag képzett vezetők nélkül.

Mindent számba véve a Győri Eleven Színjátszó Tábor az elmaradhatatlan közösséget kovácsoló tábor, a műhelyek találkozása, mely akár egy újfajta formai változtatásra is megérett az elkövetkezendő években.

Köszönöm, hogy jelen lehettem!

nka

 

1 Az alábbi gondolatok Tóth Szilvia, Bojkovszky Zsolt, Szántó Dániel, Varju Nándor mentorok tollából származnak.

2 Az alábbi gondolatokat Kovács Ágota, Tilinger Edina, Bársonyosi Dávid és Horváth Márk Alex hospitálók fogalmazták meg.