Nőuralom volt Pécsen október 14-én és 15-én. Nőuralom, de mondhatni, csak „elméletileg”, kérdőjellel. A Pécs-decentrum Kulturális Egyesület és a Kortárs Világirodalmi Kutatókör ugyanis Nőuralom!? címmel rendezett két napos rendezvénysorozatot. A kerekasztal-beszélgetésekkel, fórumokkal, előadásokkal tarkított rendezvényt valójában nem a nők uralták: noha minden program a nőről szólt, férfiak és nők együtt gondolkodtak az érintett témákról, s a női nem úgy jelent meg ezekben a beszélgetésekben, mint egy egész egyik fele, amelynek a másik fele a férfi.

ZqURU10PkBk2C4M2BYIpX4xw_oo0nWW7VNdJG6HNCsYA rendezvény mindenképp felülmúlta a várakozásokat. A nők helyzetének, a nőuralomnak a kérdése mint állítólag elcsépelt téma a programsorozaton több aspektusból, más színekben tűnt fel, mintegy kaleidoszkóp mutatkozott meg, ez volt az esemény legfőbb erénye. A filozófiától, irodalomtól, művészetektől, a társadalomtudományokon és a valláson át, egészen a színház és a film világáig rengeteg kérdés merült fel és ezekre együtt kerestük a választ nemcsak a beszélgetések közben, hanem a szünetekben is.

Laikusok és tudósok együtt foglalkoztak tudományos és kevéssé tudományos vagy éppen egészen hétköznapinak tűnő témákkal. Versekről, regényekről, a média konstruálta nőideálról éppúgy szó esett, mint vallási hovatartozásról, a női testről, abortuszról, valamint a nők társadalmi helyzetéről. Már a nyitóbeszélgetés is különösen fontos problémákat vetett fel: Huszár Ágnes nyelvész, Orbán Jolán irodalomtörténész, Bene Adrián irodalmár, valamint Szabó Gábor jogfilozófus elsősorban filozófiai szempontokkal foglalkoztak (Kristevától Judith Butlerig), de olyan súlyos társadalmi kérdéseket is érintettek, mint a prostitúció problémája és megítélése, a nők a társadalmi alávetettsége, mi több: egyes társadalmakban a nőkkel szembeni már-már embertelen bánásmód.

o-LWqm1FSOyTZPzd-QF-ZEJGXJXMnQx6PyQpn5atWBYA felvetett problémáknál, kérdésköröknél is izgalmasabb volt az, ahogy az előadók és hallgatók nekiláttak egy-egy téma boncolgatásának, s ahogy kitágították a perspektívát. Miközben kétségkívül komoly társadalmi és érdekes irodalmi-művészeti problémákról beszélgettek, gyakran kibővítették az adott téma körét, többek között az antifeminista mozgalmakra is reflektáltak. Számtalanszor került elő annak a kérdése, akár konkrétan, akár bújtatottan, hogy milyen az, aki feminista, mi is a feminizmus és vajon tényleg rossz dolog-e, illetve milyen a viszony a két nem képviselői között. Többen találónak tartották az esemény címében a felkiáltójel mellett a kérdőjelet. Nőuralomról volt szó ugyanis, de valójában csak azért voltak uralmon a nők, mert főképp róluk, velük kapcsolatban alakultak a témafelvetések. Abban mindenki egyetértett, hogy a feminizmus célja nem az, hogy a férfiakat elutasítsa és háttérbe szorítsa – ez súlyos félreértése lenne ennek a törekvésnek.

A feminista mozgalmak lényege nagy vonalakban az, – ahogy az a rendezvény programjai során is kiderült -, hogy ráirányítsa a figyelmet a nőre és egyenlő jogokat teremtsen számára. Nem zárja ki tehát a feminista hozzáállás azt, hogy a nő szerető családanya vagy éppen háziasszony legyen. A nemi esélyegyenlőségi mozgalmak lehetőségeket teremtenek a szabadságra, a szabad elhatározásokra, döntésekre, s arra, hogy a karrierépítésben ne érje hátrány a nőket a nemük miatt. Az irodalom felől szépen látni, hogy miben is rejlik a feminizmus ezen álláspontja. A „Férfi költők nőképei” kerekasztal-beszélgetés moderátora, Bozsoki Petra felvetette, hogy vajon miért is olyan lényeges, hogy a címben „férfi költők” szerepel. Kucserka Zsófia irodalomtörténész megjegyezte, az a megszokott, hogy külön kihangsúlyozzuk azt, ha egy szerző nő, de azt nem, ha férfi. Ezen a rendezvényen ez megfordult, hiszen a tematikából előre sejthettük, hogy női szerzőkkel foglalkozunk, azonban a témánk Borbély Szilárd, Térey János, Petri György és Turczi István szövegeiben megkonstruált nőkép volt.

p03JiN3jUlO96i_WBd13RgwRv_PrBvHvgaR0QmiqTUgA legtöbb beszélgetés ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy valójában egyik nem képviselői sincsenek meg a másik nélkül és mint „jing és jang” egészítik ki egymást. Mándi Nikoletta, Cs. Tóth Judit terapeuták és Pál Balázs humán szervező beszélgetésének már a címe is sugallta, amiről aztán rengeteg szó esett: „Gyenge férfi, erős nő?” A rendezvény folyamán még sokszor jutottunk arra a következtetésre, hogy a női és a férfi szerepek közötti határok összemosódtak, és nem szégyen, ha egy férfi gyenge, ahogy az sem, ha egy nő erős. Vilmos László történész pedig arra mutatott rá, hogy bár egyes korok és társadalmak inkább patriarchálisak vagy inkább matriarchálisak voltak, valójában mindig volt valamiféle konszenzus, egyensúlyi helyzet férfiak és nők között.

A két napos rendezvény épp olyan komplex volt, mint maga a téma, amit a középpontba állított. Legfőbb tanulsága sok más mellett talán az volt, hogy a nőuralomnak, de a férfiuralomnak sincs létjogosultsága, a legfontosabb, hogy a nők és a férfiak, a férfiak és a nők egymást elismerve, kiegészítve és támogatva éljenek együtt.

 

Fotók: Szanyi-Nagy Judit