Harcsa Veronikáék mindent megadnak a fülnek, adhatnának viszont többet a szemnek. Rendkívül sokoldalú repertoárjuk egy roppant izgalmas utazásra vitte el az Akvárium közönséget csütörtök este: a jazzes ízeken keresztül a scratch szólókon át a vad ugrálásig volt minden. Egy majdnem tökéletes koncert.bj3

A Bin-Jip három rendkívül izgalmas zenei karakter eklektikájából épít fel kerek egészet. Az a jó bennük, hogy senki sem tolja túl a szerepét: a főként jazzben utazó Harcsa Veronika énekesnő és Gyémánt Bálint gitáros egyáltalán nem törekszenek arra, hogy szétszólózzák magukat a színpadon, pont annyit mutatnak meg ebből az énjükből, amennyi kell. Ehhez párosulnak Andrew-J elektronikái, melyek a visszafogott szinti témáktól kezdve az agresszív veretésig széles skálát fednek le.

Azt élveztem a legjobban a koncertben, hogy pont akkor ütött arcon egy jól időzített váltás, amikor már kezdtem volna megunni az adott dalt. A felvételeken is hosszabbra nyújtott zenéket élőben megfűszerezték egy kis plusz improvizációval, apró átírásokkal. Harcsa Veronika pedig már sokadjára bizonyította számomra, hogy nem a stúdiós trükköktől lesz olyan csodálatos a hangja, amilyen: elképesztő, mire képesek a hangszálai. De nem csak ő van a helyzete magaslatán: öröm hallgatni, hogy mekkora magabiztossággal kezelik hangszereiket a zenekar férfi tagjai. Még ha egyértelmű is, hogy egy több száz koncertet maga mögött tudó zenész már nem azon aggódik a színpadon, hogy normálisan eljátssza a magáét, még a tapasztaltabbak nagy része sem végzi ezt olyan jól, mint a Bin-Jip.

Egy koncert számomra akkor talál be igazán, ha van olyan momentum, amikor valami annyira jó, hogy kiráz tőle a hideg. Eleinte attól féltem, hogy a Bin-Jiptől ezt nem kapom meg, de tévednem kellett: az agresszívabb, Andrew-J-t főszerepbe helyező, ugrálós részeknél a hangmérnök (szerintem) a plafonig tekerte a hangerőt, és hirtelen egy rave partyban éreztem magam, a közönség andalgásból átment átszellemült tombolásba. Itt már volt hidegrázás is.

A gyenge pont:

Míg a fülem végig élvezte a koncertet, a szemem kissé elégedetlen volt. Bár Harcsa Veronika remek és egyedi frontember, az ő együttmozgása a zenével nem volt elegendő a vizuális élmények begyűjtéséhez, pedig a zenéjük nagyon megkövetelné. Egy olyan ledfallal felszerelt helyen, mint az Akvárium, nagy hiba nem használni vizuálokat. Volt ugyan a koncert végén egy klippremier (erre szokás szerint élőben játszották rá a zenét), de nem éreztem azt, hogy nagyobbat ütött, mintha otthon a gépem előtt néztem volna meg.

Tekintsd meg Horváth Bianka képeit a koncertről: