Te vagy az a villanypóznasorból készült sáv,
ami szoros övként osztja ketté az erdős hegyoldal pocakját.
A póznákat egy önbecsülést csorbító nagyobb vihar
már rég kidöntötte, de még mindig csak a cserjés nőtt vissza.
Sokszor nézegetem azt a heget a köldököm felett.
Akkor szereztem, amikor egyszer, tíz ujjadat, két tenyeredet
pánttá feszítetted, és körbefogtad vele a bordaketrec
alatti legvéknyabb részem. Ugyanúgy beleájultam
a két kezedbe, mint a hegyoldal a villanypóznákba.
Aztán látod, mostanra se kezed, se áram nincsen.