Simor Ágnes és a svájci Benjamin Glass mozgásos formanyelvekkel dolgozó előadóművészek. Közös projektjük az offline:ontheater, mely túllépve a hagyományos színház keretein társadalmi problémákat feszegető beszélgetéseket is tart, mostanában főként a kivándorlásra fókuszálva.

253848_10150223033529801_4215018_n

 

Hol tanultátok a színészetet, a mozgást, a táncot?

SÁ: Sok helyen megfordultam. Gyerekként a Földessy Margit drámastúdióba kerültem és mesterem volt Angelus Iván is. Kamaszként főleg mozgásszínházzal foglalkoztam, utána több fizikai színházi társulattal dolgoztam együtt, de kortárstáncot csak később, az egyetemi éveim alatt tanultam az akkor Budapest Táncművészeti Szakközépiskola intenzív képzésén. 2002-óta a japán butoh-táncnyelv meghatározó számomra. Cirkuszi képzést a madridi Carampa iskolában folytattam.

BG: Gyerekkoromban zsonglőrködést és akrobatikát tanultam, aztán felvettek Svájcban egy mozgásszínházas suliba. 1999-ben jöttem Magyarországra: itt egy rövid időre jártam az Állami Artista Képzőbe, de látogattam a Trafót és más kortárs táncórákat is. Több évig Vincze Tündénél tanultam: mivel Tünde cirkuszban dolgozott, én is utaztam vele és a családjával. Sok hasznos dolgot tanultam tőle.

Hogyan mutatnátok be az offline:ontheatert?

SÁ: Az offline egy 10 főből álló társulat, mely egyes előadásokban szociológusokkal, vagy más szakemberekkel is kiegészül, és tulajdonképpen az újcirkusz és a légszínház keveréke. Fontos szempont, hogy igyekszünk a nézőket meghökkenteni és elvarázsolni az előadások látványosságával, sokszínűségével.

BG: Fontos számunkra, hogy a kifejezési formákat társadalmilag érdekes témákkal kombináljuk, és különleges díszlettekkel, vetítéssel egészítsük ki. Addig kísérletezünk, amíg nem jön létre egy izgalmas és működő előadás.

Ági, ha jól tudom, másik társulatod is van…

SÁ: Igen, a Simorág TánCirkusz a saját társulatom. Főleg mesékkel foglalkozunk, a történetekbe épített sok cirkuszi elem pedig nem pusztán trükkök sorozata, hanem a mesék fontos részévé válik.

faltanc5

Ha már szóba hoztad a meséket: a Detectivity nevű szabadulós és krimijátékokat készítő cégnél gyerekjátékokat írsz és rendezel. Ezeket hogyan kell elképzelni?

SÁ: A Detectivity egy különleges nyomozójáték, ahol rengeteg műfajt gyúrunk egybe. A játékokban az interaktív színház, a logikai feladatok, a drámajátékok, a csoportjátékok, a rejtvények, a mozgásos és cirkuszi elemek keverednek, és ezek végül egy történetté állnak össze. A gyerekek – a felnőtt játékokban pedig a felnőttek – nem állnak a cselekményen kívül, hanem maguk is szereplőkké válnak. Szeptembertől költözünk új helyszínre, így a játékok nemsokára újraindulnak.

Mindketten érintettek vagytok vagy voltatok a kivándorlásban. Hogyan született meg a Menni vagy maradni című előadás?

SÁ: Engem a kivándorlás mindig nagyon foglalkoztatott, nagyon aktuális társadalmi problémának tartom. Érdekelt, hogy a távozás gondolata hogyan születik meg az emberekben olyankor, ha a szabadságjogok sérülnek, vagy amikor demokratikus értékek borulnak fel.

BG: Engem mint külföldit személyesen érint a téma, és hát Ági is élt már külföldön, igaz, utána hazatért. A projekt indítása óta az egész témát sokkal intenzívebben és tudatosabban élem meg, ráadásul napjainkban aktuálisabb lett, mint valaha.

A Menni vagy maradni előadásaihoz – ha jól látom – a TASZ –szal és szociológusokkal szervezett kerekasztal-beszélgetés is kapcsolódik. Hogy jött az együttműködés, és mi a célja?

BG: A beszélgetésekkel túl szeretnénk lépni a passzívan fogyasztható színházi előadásokon. Szeretnénk olyan helyzetet teremteni, ahol az emberek aktívan és tudatosan is foglalkozhatnak kényes kérdésekkel.

SÁ: Kifejezetten a társadalmi kérdésfelvetések elmélyítése miatt kerestünk partnereket. Az offline:ontheater előadásaiban fontos a háttérben végzett kutatómunka, ami a szereplők, karakterek fejlesztését szolgálta, és a történetek kialakításánál is segített. A szakemberekkel a Norvég Civil Társadalmi Alap támogatása révén tudtunk hosszútávon együttműködni.

menni v7

Milyen tapasztalataitok vannak ezeken a beszélgetéseken, mit vetnek fel az emberek, mik a leggyakoribb kérdések, vannak-e viták?

SÁ: A beszélgetéseket Krokovay Nóra vezeti Lelkes Szilvia együttműködésével és részben az ő témaválasztásuktól is függ, mikor, hogyan csatlakoznak a résztvevők. A darab kapcsán megjelennek olyan határtémák, mint a kényszerített kivándorlás, vagy a határ maga, mint helyzet… De nyilván felmerülnek azért a kivándorlás fő motivációi és személyes történetek is.

Milyen a magyar színház 2015-ben?

BG: Azt látom, hogy Magyarországon nagyon fontos a személyes kapcsolati háló. Ez mindenhol így működik, akár kórházba mész, akár munkát keresel, akár színházat csinálsz. Tehát szerintem ez nem csak a színházra igaz, de az biztos, hogy eléggé megnehezíti a munkánkat.

SÁ: A hazai színházat államilag jobban kéne támogatni. Ami a kőszínházakat illeti, nagy problémának érzem azok zártságát. Nagyon kevés kőszínházban jelennek meg vendégjátékok, nemzetközi együttműködések, kevesen utaztatnak produkciót külföldre – és ez nem feltétlenül csak anyagi kérdés –, kevesen mernek társadalmi kérdéseket feszegetni. Akik mégis vállalják, azoknak sokszor kultúrpolitikai gondjai támadnak. Remélem, az a néhány kőszínház, mely fontosnak tartja az efféle megújulásokat, ösztönzőleg hat majd más társulatokra is.

nyomkovetok2

Nehéz függetlenként boldogulni itthon?

SÁ: Problémákat szoktam megoldani, nem azon elmélkedni, hogy mi mennyire nehéz.

BG: Mivel a független művészi munka sokrétű, ezért ezt a kérdést két részre kell bontani. Van a konkrét munkafolyamat, ezt pillanatilag nagyon élvezem. Aztán van a pályáztatás és a bürokrácia, ami borzalmas. Néha azt kívánom, bárcsak egy nagyobb rendszer része lenne a sok független társulat, és akkor talán több segítséget kapnánk.

Azért dolgoznátok mainstream színházakkal, előadókkal is?

BG: Persze, elképzelhetőnek tartom, ez a konkrét helyzettől függ.

SÁ: Fordult elő ilyen néha, ilyenkor az a döntő szempont, hogy érdekel-e a lehetséges közös munka, van-e dolgunk egymással. Az álmaim elkerülik a skatulyákat.

Lesz szeptemberben új bemutatótok?

Meglévő előadásokat játszunk tovább. Szeptember 4-től Pécsre utazunk a Zsolnay Fesztiválra, ahol két napon át játsszuk a Menni vagy maradni-t, és látható lesz a Simorág TánCirkusz két mesejátéka is. Szeptember 19-én a Színházak Éjszakáján a Bethlen Téri Színházban a Napisten unokája és a Tengeri sárkány lánya című előadásunkat lehet megnézni.

Fotók: Molnár Csongor