Múlt hétvégén véget ért a STRAND Fesztivál Zamárdiban. Talán nem is véget ért, inkább csak elmúlt, ahogy megrendezésre sem került, inkább csak megtörtént. Strandidő nem volt, de legalább a por és a sár is elkerülte a fesztivált.

strand6

Nagyon zene

A fesztivál alcíme minden kételyt eloszlat. Ez egy zenei fesztivál. Az egyszerű fesztiválozónak nem kellett túlzottan bújnia (az amúgy nem létező) programfüzetet, hogy kitalálja, ki lesz az a nagyjából húsz hazai fellépő, akinek a zenéje biztosan felcsendül majd Zamárdiban. Az elmúlt öt évben az átlagos fesztivál-program gyakorlatilag csak az egynyári együttesekkel bővült. És ez jól is van így. Megnyugtató, hogy van egy bejáratott repertoár, amire minden fesztivál ráépítheti a saját célközönségének megfelelő „extra” (általában külföldi) produkcióit. Ez itt is így történt. Bár a kötelező programoknál nem nagyon hozott többet a STRAND, még így is voltak üde színfoltok a zenei palettán.

strand5

 Ilyen volt az első este fellépő Simple Plan minden ízében profi koncertje, ami nagyon megtalálta közönségét. Aki szereti az együttest, annak a Summer Paradise már önmagában megérte a napijegy árát, hiszen az más fesztiválokhoz képest igazán nem volt drága. A külföldi fellépők közül Steve Aokit tudnám még kiemelni, aki szintén nagyszerű bulit csinált, bár őt a szomszéd fesztivál (B.my.Lake – a szerk.) programjába könnyebb lett volna beilleszteni. Számomra a legnagyobb meglepetést a Cloud 9+ koncertje okozta. A nekem eddig ismeretlen együttes koncertjére először a messzire hangzó dél-pesti angolsággal énekelt pörgős számok vonzottak, ám minden előítéletem ellenére jók voltak, és olyan energiával játszottak, úgy megmozgatták a közönséget, hogy pár percre még a legkeményebb punk vagy metál rajongóból is „drum&bass fant” tudtak csinálni.

Zöldség

Valószínűleg soha nem fogom megérteni a Green Festival koncepcióját. Alapvetően nagyszerű kezdeményezés, hogy tegyük környezetbarátabbá a zenei fesztiválokat is. Azzal sincs még baj, hogy az önkéntes szemét szedésért ötszáz forintot kap a fesztiválozok gyöngye. Ez mindenkinek jó, főként az utolsó napra mindenét elivó fesztiválozóknak, mert ez az összeg legalább egy józanodós fröccsre elég. Jó a fesztiválnak is, mert nemcsak, hogy utolsó napra nem úszik szemétben a kemping, de talán még a szemétszedés is kevesebbe kerül. Sőt, ennek hosszútávon nevelő hatása is lehet. Őszintén remélem, hogy lesz is. Persze lehetne ezt még hova fejleszteni – gondolok itt a szelektív hulladékgyűjtés meg nem oldottságára –, de első lépésnek dicséretes.

DE

Kismillió lufit elengedni a környezetvédelem nevében? Én nem látom benne a rációt. A Punnany Massif koncertje előtt egy rosszabb falunap lekváros kenyérevő versenyének kaotikus hangulatát idéző 15-20 percben a fesztivál mindent megtett azért, hogy lejárasson bármit, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. Az ilyen átgondolatlan performansznak több kára van, mint haszna. A Green Festival-os kisfilmre pedig nem lehet sajnos mást mondani, mint azt, hogy nagybani ostobaság, ami miatt ez környezetvédő akció csak szlogen maradt.

strand3

Strandidő nélkül

Bár nyilvánvalóan a két fesztivál profilja teljesen eltér, de méreteik miatt én mégis automatikusan a Fishing on Orfűhöz hasonlítottam a STRAND-ot. Ez a fesztivál ugyanis területére, színpad méretre és program mennyiségre is egy kis fesztivál, mégis rengeteg vonásában a nagy fesztiválokra hasonlít. A VIP kilátó a kemény ellenőrzés a kapuknál olyan dolog, ami egy kis fesztivál családias hangulatához nem kell. De a legnagyobb bajnak azt látom, hogy nem sikerült a szervezőknek a fesztiválozók érdekeit szem előtt tartani, így egy steril (relatíve) olcsó lebutított Sziget fesztivált kaptunk. Ami ár érték arányban jó idő esetén még így is simán megérte volna. Néha úgy éreztem, mintha direkt rájátszottak volna a szervezők a búcsú hangulatra, ami jól is állt volna a fesztiválnak – mint ahogy jól állta a cirkuszi sátor Kis Grófonak – de mindig kiderült, hogy ennek a fesztiválnak a strandolási lehetőségen kívül nincs igazán egyénisége. Meg kell hagyni, hogy a vizes blokkok higiénikusabbak voltak az átlagos magyarországi fesztiválhoz képest, sőt bár szinte minden nap esett több kevesebb eső, a fesztiválozóknak mégsem kellet nyakig dagonyázniuk a sárban.

strand2

Azt hiszem, hogy mindannyiunk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy az első nap nagy traumája a kemping megtalálása volt. Mivel a szervezők nem törték magukat, hogy mindent rendesen kitáblázzanak egy kis fejtörést okozott elsőre, hogy mi hol található a fesztiválon. Mentségükre legyen szólva, hogy a terület elrendezése logikus és átlátható volt. Nagy nehezen még a bejárattól körülbelül egy km-re lévő kempinget is sikerült megtalálni. Ezért sem szerencsés, hogy a bérlet mellé külön kempingjegyet kellett váltaniuk a látogatóknak, hiszen be kellett látni, hogy ez a kemping nem döngetett. Nyugodtan adhatták volna ingyen is.

strand

Pizza, szex, fesztivál

A fesztivál elsődleges hozzáadott értéke a Balaton-part lett volna, azonban napos idő hiányában a rendezvény csak félkarú óriás volt. Ettől függetlenül mindenki megtette a tőle telhető legtöbbet azért, hogy így se legyen pénzkidobás eljönni Zamárdiig, és nem is volt az. A jó hangulatú koncertek szép mentésnek bizonyultak a borús idő ellenére. Amúgy is, a fesztivál olyan műfaj, mint a pizza és a szex: ha jó akkor jó, ha nem jó, akkor is még elég jó.

Fotók: Varga Benedek

www.strandfesztival.com/galeria/szerda