Színes-szagos utcácskák, ráérősen cammogó Csigabuszok, az út közepén császkáló laza emberek, vigyorgó stopposok, kézműves sörök és tengernyi program kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ez a Művészetek Völgye immáron 25. éve. A festői szépségű falvak: Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend ebben az évben is elbűvölte látogatóit meghittséget árasztó hangulatával, de újdonságok is vártak ránk.

völgy6

A Művészetek Völgyében az a nagyon jó és rossz is egyben, hogy mindig történik valami. Azért jó, mert sosem tudhatod, hogy az egyik sarkon mikor csendül fel egy random utcazenész, vagy az eső elől menekülve találsz egy jópofa társasjátékot, kerámiakészítő műhelyet, gondolatébresztő workshopot, vagy csak egy nagyon megkapó kézműves csecsebecsét. Azért rossz, mert ha meg is tervezel mindent, mindig számolnod kell azzal, nem lehetsz egyszerre öt helyen egy időben. Na de ez legyen a legnagyobb baj!

A Művészetek Völgye azért is különleges fesztivál, mert minden érzékünket átjárja az újdonság és a hagyomány összefonódó atmoszférája. Kezdjük rögtön az ízekkel. Egyik pillanatban még az édes kürtöskalács illata csábít, másik pillanatban a finom házi langalló hívogat, de további házias ételeket is megkóstolhattunk, például a dödöllét, különféle pörkölteket, leveseket és desszertnek pedig egy finom házi rétest vagy kézműves fagyit. Emellett, a trendnek megfelelően találkoztunk dizájnos foodtruck-okkal is, ahol hamburgereket lehetett kapni. Ezeket pedig tetszés szerint mind leöblíthettük kiváló minőségű kézműves sörökkel, vagy akár egy jó, Balaton-felvidéki borból készített fröccsel.

völgy4

A gasztronómiai vonal mellett a látványra ható kézműves vásár idén is sok érdekes standdal jelentkezett. Kint volt a Wamp, illetve a Design Terminal is, utóbbiban egy nagyon jópofa, kuckós színpadot állítottak fel a szervezők, ahol mindig jó érzés kicsit megpihenni, és nem mellesleg nagyon jó koncerteket is hallhattunk ott. Fellépett a Margaret Island, akik bár nem régóta zenélnek együtt, a rádióban már maxon pörög a Csillagtalan valamint Bolyongó című számuk, amelyek élőben valóságos mosolykatalizátorként funkcionáltak. A népdalos hajlításokra jellemző énekhang és a könnyed hangszeres popzene elegye úgy tűnik, hogy sokak számára vonzó és izgalmas párosítás. A Bagossy Brothers Company folkos jellege, lendületes temperamentuma emlékezetes maradt ezen a fesztiválon. A The Immigrants indie-sen könnyed és rockosul pimasz formációja váratlan felfrissülést hozott, és ennek semmi köze sem volt az esti lehűléshez.

Igazi húzónévnek bizonyult a Wellhello, amiről a későn érkezők lemaradtak, mivel a Design Terminal udvara pillanatok alatt megtelt emberekkel. Érdekes koncertélményt köszönhettünk a The Biebers-nek. Az aktuális trendeket meglovagló zenekar Puskás Petivel az élen mindent megtett a bulihangulatért, de talán többet is, mint kellett volna. Persze szuper volt a világító pálmafa és a vadul ugrándozó emberkék látványa a színpadon, de a már-már könyörgésbe átcsapó erőlködés a közönséggel, hogy egy kicsit menjen mindenki közelebb hozzájuk, egy kicsit partizzon már mindenki jobban, nos, ez már kicsit sok volt. A Design Terminal helyszíne mellett újdonságnak számított ebben az évben a Palya Bea Udvar helyére lépő Momentán Társulat helyszíne, valamint a kapolcsi dombtetőre felállított hatalmas Blue sPot Major színpad, és a Harcsa Veronika Udvar.

völgy1

Vera udvara elképesztően hangulatosra sikerült, nagyon tudatosan átgondolt és emellett igazán otthonos helyszín volt ebben a pár napban. Itt találkozhattunk Manoyával, aki bensőséges dalaival és lágy színpadi jelenlétével még inkább ráhangolt a Völgyből áradó nyugalomra. Emellett helyet kaptak Harcsa Veronika különféle formációi és jó néhány jazz előadó. A nyugalom után azonban pezsdítő zenei csemegék is feltűntek, például a Jónás Vera Experiment. Ez a formáció egyre inkább begyűrűzni látszik a magyar fesztiválokra, aminek örülni kell, mivel Vera karakteres hangja, zenéje, színpadi jelenléte már az első pillanattól kezdve húz magával, és egy nagyon eredeti zenei utazásra invitál, ami egyrészt elképesztően érdekes tele spiritusszal, másrészről szívet melengető élmény. Fergeteges bulit csapott Harcsa Veráék udvarában a Random Trip is, a funk-os ritmusnak senki sem állt ellent, a közönség hagyta magát megtáncoltatni.

A kis udvarok mellett a már említett Blue sPot Major hatalmas helyen terült el, viszont kevés előadó tudta igazán megtölteni emberekkel a rendelkezésre álló hatalmas teret. Az a benyomásom, hogy a helyszínben rejlő potenciált még nem sikerült igazán megragadniuk a szervezőknek, nem volt könnyű kalkulálni a látogatók számával sem. Számos olyan koncertet tettek erre a színpadra, amely nem vonzotta igazán a közönséget, és a lézengő emberek látványa sem fokozta igazán a fesztiválhangulatot, de ez csak addig tartott, amíg el nem jött az este, ekkorra viszont már megérkezett a kíváncsi tömeg. Itt lépett fel Szabó Balázs Bandája, akik ezúttal is hozták azt a csodás, táncra perdítő örömteli hangulatot, amiért annyira szeretjük őket. Külön élmény volt, hogy Balázs néhány személyes kapolcsi sztorit is megosztott velünk. A Kiscsillag is hatalmas koncertet adott, talán itt szólalt meg legjobban a színpadi hangosítás, megérte Lovasiék beállását türelmesen megvárni. Az Ivan & The Parazol élményéből kicsit elvett a kezdeti hanyag hangosítás, aminek következtében olyan érzésünk volt félidőig, mintha egy uszodában szólna a zenekar, de ez Ivánékat cseppet sem zavarta, ugyanúgy beleadtak mindent. Végül hagytuk magunkat sodródni a dögös rock’n’rollal, amit a srácok tovább fokoztak egy nem várt különlegességgel is. A Room 54 című számukra felinvitálták Szeder-Szabó Krisztina énekesnőt, akivel Iván a lemezükön is közösen énekli ezt a dalt.

völgy2

A már hagyományként jelenlévő Kaláka Versudvar gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kínált vereses, zenés programokat. A legemlékezetesebb koncert egyértelműen a Takáts Eszter Beat Band volt, akik nem rég adták legújabb, Ha túl közel vagy című albumukat. Javarészt erről a korongról szóltak dalok, de felcsendült Eszter néhány korábbi szerzeménye is, mint a Nyári dal, a Postás vagy a Drága idő. Eszter magával ragadó személyisége, frappáns és elgondolkodtató dalai, valamint a zenészek felénk áramló önfeledt öröme egy olyan jóleső burokba vont minket, amiben jó volt együtt lubickolni, táncolni, vagy csak révetegen fröccsöt kortyolgatni.

Akik a könnyűzene mellett egy kis elmélyülésre vágytak, Taliándörögdön a Lemanguria Udvarban számos különleges programra bukkanhattak. Az élettánc nevű foglalkozás egészen felszabadító pillanatokkal ajándékozott meg a napfényes dombtetőn, mezítláb a füvön. Nem volt szükség másra, csak egy kis nyitottságra, hiszen itt csak a téma volt adott, a mozdulatok teljesen szabadon bontakozhattak ki, ahogy épp jól esett. Így történt, hogy eltáncoltuk a szabadságot.

Az idei Művészetek Völgye ezúttal is otthont adott népzenészeknek, táncosoknak, feltörekvő művészeknek, zenekaroknak, és talán mindenkihez kicsit közelebb hozta a pár nap során a hagyomány és természet varázsát.

Fotók: Láng Dávid