Mit akartatok belőlem hajtogatni,
Kis puha gyerektestemből,
Egyszerűbb volt mindig arrébb tenni,
Ne legyek útban,
Ha már itt vagyok,
Itt maradtam, nem kérek elnézést, de
Nehéz nem gondolni rátok, a múltra,
Két arc, egyre messzebb repül tőlem,
Anya és apa, léggömb életek.

Szülők, héliummal töltött valóságok,
Színtelen, szagtalan gáz vagyok,
Belőletek jutok a magas égre,
Belesimulok a felhők fehérjébe.