Hélium

Mit akartatok belőlem hajtogatni,
Kis puha gyerektestemből,
Egyszerűbb volt mindig arrébb tenni,
Ne legyek útban,
Ha már itt vagyok,
Itt maradtam, nem kérek elnézést, de
Nehéz nem gondolni rátok, a múltra,
Két arc, egyre messzebb repül tőlem,
Anya és apa, léggömb életek.

Szülők, héliummal töltött valóságok,
Színtelen, szagtalan gáz vagyok,
Belőletek jutok a magas égre,
Belesimulok a felhők fehérjébe.

Written by:

Budapesten született 1977-ben, a FISZ és a jAK tagja. Versei a HOLMI-ban, A Vörös Postakocsiban, a Tiszatájban és a Műútnál jelentek meg, valamint a Kulteren és a Képíráson. 2013-ban a visegrádi országokban megrendezett Narraton V4 elbeszélőversenyen első helyezést ért el Potozky Lászlóval közösen. "Budapest Noir" című nyertes szövege olvasható a Literán. 2014-ben a Petri-díj jelöltje volt.