értékelés

Szerethető, de nem vadul mellbevágó kötet került ki Toroczkay kezéből, amely mindvégig képes humorosan láttatni az alföldi kisváros hiányokkal teli életét.

8
A szerző értékelése

A Búcsú Éhestől nem mélyen elgondolkodtató, de nagyon szerethető kötet, amely egy fiktív alföldi város életén keresztül mutatja be a nagyon is valódi alföldi létet, ahol a folyamatos változások nem feltétlenül jelentenek fejlődést, és a pletykákon keresztül utólag kiszínezett élet rengeteg komikus és groteszk helyzetet szül.

Toroczkay András 1981-ben született Budapesten, 2007 óta publikál aktívan verseket, kritikákat, interjúkat és novellákat, 2010-es első verseskötete, a Napfényvesztés után idén márciusban jelent meg a Búcsú Éhestől című első novelláskötete, mely 10 év írásait öleli föl, novelláskötet létére már-már egy regény fejezeteinek megfelelő koherenciával.

Aki valaha élt vidéki köz(ös)ségben, annak Toroczkay András kötete lehetőséget ad újra átélni, aki nem, annak pedig tökéletesen bemutatja a vidéki kisvárosok tipikus figuráit. Többek közt az alkoholista iskolaigazgatót, aki egyébként egy helyi középkorú férfiakból verbuválódott zenekar tagja, az őrült sátánistát, a folyton elváló jegyszedőnőt, aki majdnem pornós lesz és persze az úszómester Évát, „Évát, a Kleopátra-hajú Évát, Évát!, a kegyetlen szép Évát, Évát!, a bikinis, feszes combú, tökéletes Évát, a formás Évát, az édes húsút. Évát!”

A három oldalról temetőkkel határolt Kotordpatán bizony zajlik az élet, a valaha volt nagyáruházban és a Weltraum mozi helyén váltogatják egymást az egyre-másra csődbe menő üzletek. Mindenkiről mindent megtudhatunk Éhes, az elbeszélő által – mert jól írja a fülszöveg, nehéz felismernünk, ki is Éhes Miklós, aki minden egyes novellában valahogy másképpen jelenik meg, de szinte mindig külső szemlélő, szellem, aki mindenhol ott van, minden pletykát ismer és örömmel el is mesél. „ – Tudod kivel találkoztam az előbb? […] – Na – kérdeztem. – Kivel? – Kocsonya Mihállyal. Emlékszel Kocsonya Misire? Meséltem már róla. Egyszer meg akart ölni. Ő ilyen volt, a legjobb barátját is folyton gyilkolta.”

784804

Toroczkay András: Búcsú Éhestől, Magvető, 2015, 264 oldal.

Toroczkay egyszerűen ír, nem használ túlbonyolított hasonlatokat, nem mesét mesél, hanem a valódi életet, ami olykor furcsább dolgokat szül, mint amire számítanánk. A poros alföldi várost nem rázzák meg különösebben érdekes események, valahogy minden önmagát ismétli, de az ott élő épp eléggé érdekes sztorikat tud kerekíteni ahhoz, hogy számot tarthasson hallgatói érdeklődésére. Éhes történetei azt az érzést keltik, hogy folyamatosan pletykákat hallunk, azok pedig, lássuk be, a vidéki lét alapjai, hiszen nélkülük ez a folyamatosan önmagába forduló élet egészen unalmassá válhatna. Annyira pletyka-hatású az összes történet, hogy nem igazán hihetjük el, Kiscsücsök valóban túszul ejtette a strandolókat, vagy a verekedni vágyó Miklós tényleg kilométereken át üldözte Rambó kocsiját.

Az, hogy Éhest sosem ismerjük meg igazán, hamar nyilvánvalóvá válik, egy darabig még a neve sem merül fel – csak a Miklós név, lassan azonosíthatjuk vele –, amint pedig igen, hol öregebbnek, hol fiatalabbnak látjuk, de nem kronologikusan, hiszen nem regény, hanem novelláskötet ez, noha erről könnyű elfelejtkezni. Mint ilyen, nem is várhatjuk el, hogy kiderüljön, ki Éhes, hogy miért is a Búcsú Éhestől címet kapta a kötet. Annak ellenére, hogy a novellák szinte regényszerűen kapcsolódnak össze, nem kapunk több választ a kérdéseinkre, mint egy kevésbé koherens novelláskötet esetében.

Megdöbbentő viszont, ahogy Éhes, akivel már-már azonosulni tudunk, az utolsó novellában passzivitásából kilépve ellenszenves, agresszív alakká válik, akit nemcsak a személyiségét korábban is meghatározó folyamatos elvágyódás, hanem valami ismeretlen belső düh hajt, akinek egyetlen vágya, hogy rosszat tegyen. „A felbecsülhetetlen értékű lemezek az ágyneműtartóban voltak. Miki fogta őket, kinyitotta az ablakot, amely a kollégium melletti erdőre nézett. Megcsapott minket a hideg szél. Miklós arca kipirult. Lehelete gomolygott körülötte. A térdén egyesével kettétörte mindet.”

A kivétel nélkül mindig kívülálló szereplő a pletykákon keresztül valahogy magáévá teszi környezete problémáit, benne sűrűsödik össze a vágy a változásra, akár előremozdulásról, akár az emlékekben megszépülő múlt felelevenítéséről van szó, mégis passzív marad és csak félig-meddig, ötletelgetve keresi helyét a világban. Amikor pedig végre a tetteit is megismerjük, csak negatívan cselekszik.

toco_forras_librarius

Szerethető, de nem vadul mellbevágó kötet került ki Toroczkay kezéből, amely mindvégig képes humorosan láttatni az alföldi kisváros hiányokkal teli életét. A főszereplő, Éhes Miklós pozitív, bár passzívnak tűnő jellemét pedig az utolsó pillanatokban rombolja porig, így noha továbbra is foglalkoztat, mit keres Éhes és vajon megtalálja-e, az olvasóban nem marad hiányérzet. Így búcsúzunk végül sokkal kevésbé fájó szívvel Éhestől, mint amire végig számítani lehetett.

És hogy mindenki kotordpatai-e valamiképpen? Természetesen az. A kötet megjelenésekor készült egyik interjúban rákérdeztek, hogy valós szereplőkről szólnak-e a novellák, várható-e a Pletykaanyuéhoz hasonló botrány. Tekintve, hogy egy teljesen fiktív közösségről van szó, a realitás alighanem jóval finomabban íródik a kötetbe, de ez nem is baj. Az mindenesetre biztos, hogy egy-egy szereplőben mind magunkra ismerhetünk.

Toroczkay András: Búcsú Éhestől, Magvető, 2015, 264 oldal, 2990 forint. 

A kép forrása: Librarius.hu