Az idei EFOTT méltán hozná el a legrosszabban megszervezett fesztivál díját, ha volna olyan. Nem nagyon telt el nap anélkül, hogy valamilyen akadályba ne ütköztünk volna. A bejárat az isten háta mögött volt, nem volt elég pult, elég csapos, elég választék, a koncertsátrakhoz képest a pokol fridzsider, a fesztivál alaprajza pedig leginkább labirintusra emlékeztetett – mindet összevéve azonban, ha nem is az átlag felett, de elég jól muzsikált az ország legnagyobb hallgatói bulija: volt Kozsó meg tűzijáték.

01_resize

Csak remélni tudom, hogy a szervezők pusztán trollkodásból rakták pont oda a fesztivál bejáratát, ahol egységnyi idő alatt a legtöbb embert meg tudták szopatni. Annál is inkább remélem, mivel annak, hogy gyalogos, fesztiválra érkező autós, biciklis, zenekar, szállítmány, mentőautó és a Velencei-tó északi részének teljes forgalma egy, két sávos, járdával, bicikliúttal nem rendelkező főúton menjen át máskülönben semmi értelme. Arról nem is beszélve, hogy irdatlan balesetveszélyes. Egyébként lett volna a gyalogos és biciklis forgalom elvezetésére alkalmas kiépített alternatív műút, csak hát le volt zárva. Így viszont faszán elzárták megint a fesztivált a várostól, a kempingtől légvonalban 100 méterre lévő boltért például másfél kilométert kellett gyalogolni szegény bentlakóknak: ki a fesztiválkapun, át – az autókra lófaszt rajzolva – a sivatagi parkolón (ami kicsi volt), ki a főútra (melynek mind két sávjában parkoltak, mivel a parkoló kicsi volt), be a városba (ahol végig parkoltak az autók, mert ugye a parkoló kicsi volt).

De bent, a fesztivál területén sem volt jobb a helyzet: a nagyszínpadért előbb meg kellett kerülnöd a fél világot (mindenféle pártok sátrai között), majd, amikor már azt hitted: ott vagy, kiderült, hogy a-a, még menned kell egy szép nagy kört, és a csak úgy közelítheted meg a dühöngőt. El lehetett volna ezt fogadni, ha mondjuk egy irdatlan pultot, vagy egy sor csak-oda-tehető Toi-Toi WC-t, vagy egy bazinagy hangfogó falat kellett volna megkerülni, de nem. Utóbbira azért is lett volna nagy szükség, mivel olyan közel sikerült egymáshoz rakni a színpadokat, hogy a zenészek nem győztek panaszkodni: a párhuzamos koncertet jobban hallják, mint magukat. Igen, sajnos ez meglátszott a koncertek minőségén is, ahogy az is, hogy este kilencig gyakorlatilag minden előadó hőgutát kapott: állhattak csórikáim a nappal szemben.

05_resize

Ha Velence, akkor strand, ugye? Ha strand akkor gondolom fürdés, ha fürdés és buli, akkor azt este: csajok a vízbe, pezsgő, forever young. De nem, hisz a biztonság serény őrei már világosban elkezdték kiterelni a népet: „te ide be nem gyüssz!” mondta nekem este nyolc órakor a strand bejáratánál egy kopasz, talpig feketébe öltöztetett, kövér úr rámvicsorítva mind a két fogát. Mondjuk ugyanezt adta elő a szervezői passzal rendelkező srácnak is, hiába mondta szegény, hogy de hát ő rendező, dolga volna a strandon… na mindegy, ők tudják. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy a poszt betöltésének feltétele volt-e a tirpákság („fussunk neki még egyszer, kolléga, menni  fog az artikulálatlanul is”)…

08_resize

Most arról ne is beszéljünk, hogy a fesztiválalkalmazást jobb lett volna, ha el sem készítik, helyette tegyünk fel egy fontos számtani kérdést: miért 4 ember áll a pultnál, amikor az 8 emberrel is kevesebbet tudna kiszolgálni, mint a sörre várók fele? Egyszer rekord 40 percet sikerült sorban állnom, és amikor odakerültünk szembesülnöm kellett azzal, hogy ez-az mit tesz isten, kifogyott. Hol dobozos cidert nem tudtam venni a nőmnek, hol vizet, hol pedig (és remélem ültök) s ö r t! Egy fesztiválon! Úgyhogy maradtam bent a termelői bor témán (isteni borok vannak Velencén!), és szurkoltam mindenkinek, hogy be tudjon kint rúgni.

A műsor amúgy nem volt kifejezetten rossz, a szokásos fesztivál line-up, hozta azt, amit 2015-ben egy fesztiválon hoznia kell (Quimby-stől, Brains-estől, Takncsapdástul), különösen nagy durranás nem volt, még Dub FX is messze átlagos koncertet hozott: hanyatt esni semmitől sem lehetett. Amit viszont nagyon sajnáltam, hogy a másik headliner, Borgore beszorult a más fesztiválokon kisszínpadnak is alig alkalmas Rauch Arénába. Nem csak azért, mert basztak hűteni melegebb volt bent, mint a végzet hegyének gyomrában, hanem azért is, mert egészen egyszerűen nem fért be a közönség. Nemcsak a sátorba, hanem elé, mellé, köré sem, míg a nagyszínpad üresen állt.

17_resize

Mégsem volt ugyanakkor felesleges kimenni a fesztiválra, egy bulinak jó volt. Ráadásul az egészet egy magyar POP all star fergeteg zárta. Most tekintsünk el attól, hogy (de tényleg hogy az életbe lehet ez) az EFOTT 40. születésnapján a videók hangját három órán keresztül nem tudták bejátszani, meg attól is, hogy néha ciki esetlenkedés volt a színpadon (a konferancié srácé minden tiszteletem, tényleg, ezt a show-t ő vitte a vállán), és koncentráljunk arra, hogy azért mégis szórakoztató (per ciki) közel négyórás izét láttunk a színpadon. Egyrészt olyan botrány felejthető fícsöringeket mint a Kaukázus és Vincze „yolo” Lilla, vagy az Intim Torna Illegál és Kozsó. Másrészt, a Wellhello megérdemelte volna alapból a nagyszínpadot (csütörtöki koncertjükre a második szám után már nem engedtek be a cudar őrök) és bár Náksi Attila nem sokat tett hozzá, nagy bulit csaptak.  Jó párosítás volt a Bornai Tibor vs. Magashegyi Undergound, a Hősök és az Annimal Cannibals találkozása pedig kifejezetten szép pillant volt (mesterek és tanítványok).  Zárásképpen pedig bugyi nem maradt szárazon, a Brains és Kállay-Saunders András közös fellépésén.

20_resize

A 40. EFOTT szervezői ez után saját bénázásukat egy szép tűzijátékkal ünnepelték (egyébként kurva hangulatos, minden fesztivált tűzijátékkal kéne zárni!), mi pedig elmentünk lötyögni valami DJ-settre, aztán egyszerűbb volt visszaváltani a fesztiválkártyát és inni a közeliben, mint újabb súlyos perceket állni az amúgy annyira nem is drága piáért.

Nagyon reméljük, hogy jövőre sikerül fesztivált és nem összhallgatói akadálypályát rendezni, annál is inkább, mivel a jegyek egyáltalán nem voltak olcsók, és idén, mint a 40. születésnapi bulin a főszervező elmondta, több mint 100 000 vendége volt a fesztiválnak. Mondjuk, ebből tegye fel a kezét, aki úgy jött el, hogy elégedett!

15_resize