Vízért a sarokra jártak.
Jelszavuk a Rákóczi-induló volt.
Amíg a vödör a kút fenekére ért,
összenéztek. Otthon ablakokat kellett
festeni és szalmaágyon osztozni meg
tíz testvérrel. Korán keltek,
estig mindig akadt munka.
Elalvás előtt újra felmondták a másnapi
három percet. Vízmerő-módszerük
így működött évekig. Közben felnőttek,
eljegyezték egymást. Gyerekük született,
a rendszerváltás után meg nagyszülőkké váltak.
Néha elmesélik, hogy hol fáj a hátuk,
és mézzel kínálnak, amit maguknak termesztenek.
Időskorukra mindenük meglett:
család, otthon, harmadrangú vacsorák.
Az éjszakákat egy ablaktalan kisszobában
aludják át. Mindketten a saját térfelükön,
ahogy kezdettől fogva.