Kiss Ákost sosem látjuk, munkájával azonban mindig találkozhatunk a Budapest Bár, a HS7, az Elefánt és a Kiscsillag koncertjein, a kivetítőn. Végzettségét tekintve media desinger, bizakodóan tekint a jövőbe, de vannak dolgok, amiket szakmájában szívesen megváltoztatna. A VOLT fesztiválon beszélgettünk vele.

kiss_akos_interju_2

FÉLonline.hu: Mondtad, hogy a Kispálos közreműködésedet ne nagyon emeljük ki, mert ott nem te állítottad elő a tartalmat. Mert ez úgy működik, hogy külön ember felel a tartalomért és más az, aki a koncerten levetíti azt?

Kiss Ákos: Nem. Az egy teljesen más dolog volt. Ez általában úgy van, hogy a zenekar megbíz egy embert, hogy készítse el a vizuális anyagot, ami a koncerteken lemegy. Az orfűi koncerten Miklós Ancsi tervezett, én csak a technikai lebonyolításban segítettem. A nagy öregeknél van csak az, hogy egy ember vetít, és van egy 5-6 fős stáb, aki alájuk dolgozik és előállítja a tartalmat. Én viszont egyedül szeretek dolgozni, így mind a kettőért én felelek, elejétől a végéig ott vagyok a produkciókkal.

Mennyire van szabad kezed, nagyon beleszólnak a zenekarok a munkádba?

K. Á.: Ez nagyon érdekes, mert ugye a zenekar nem látja, mi megy mögöttük, viszont nyilván van valami elképzelésük. Például Lovi (Lovasi András – a szerk.) szokott instrukciókat adni: megmondja, kábé mit szeretne látni, de például az Elefántnál és a Budapest Bárnál szabad kezem van. Rendszerint én szoktam kezdeményezni azokat a találkozókat, amikor összejövünk és összenézzük a stábbal, hogy mi fog történni a színpadon, és véleményezzük az ötleteket. A legfontosabb, hogy ez csak együtt tud működni, olyan ez, mint a színház. Ahhoz, hogy a produkció megéljen, külön le kell ülni a zenészekkel, a fénnyel, és nagyon naprakésznek kell lenni, hogy épp melyik dalt hogyan dolgozzák át. A Kicsillag például nagyon szereti csűrni-csavarni a dalokat, számokat egybekötni, ilyesmi. Nagyon-nagyon kell figyelni.

Van egy nyersanyagbázisod, amit felveszel, vagy külön számokra fókuszálsz és azokkal dolgozol külön?

K. Á.: Mindenki máshogy csinálja, én jobban szeretem a narratív dolgokat, de van, aki inkább az absztraktba megy el. Nálam a dal van előbb, vagyis úgy dolgozom, hogy nem képeket rendelek dalokhoz, hanem a dalokhoz képeket. Legtöbbször kiemelek a szövegből egy szót vagy egy jól megfogalmazható hangulatot, és azt próbálom körüljárni, arra próbálok reflektálni. Például a Kiscsillag Melegszék című klipjénél úgy nézett ki a dolog, hogy Lovi átküldött három fotót, hogy legyen az a vizuál. A képeken pécsi állomásképek voltak, jó hangulatképek. Nekem alapból nagy szerelmem a vasút, és aki figyeli a munkásságom, láthatja, hogy nálam ez visszatérő elem. Elkészült az első verzió, és felmerült az igény, hogy fejlesszük klippé. Egyébként, ha megnézzük, ez pont egy absztraktabb mű, ahol arra flesseltem rá, hogy fel akarok gyújtani egy széket. Így is lett: Vatera, piros szék, kimentünk egy gyárterepre, benzin és felgyújtottuk. Mellé csomó vasúti hangulat, és tökre működik.

Egyébként hogy kerültél bele a produkcióba? A Kicsillag megkeresett téged, hogy Kiss Ákos, légyszi, legyél a vizuálosunk?

K. Á.: Nekem Kovács Zoli volt a tanárom a BKF-en, nekik volt egy építészeti látványtervekkel foglalkozó cégük. Őket kereste meg a Budapest Bár, hogy készítsék el az ötéves MÜPA-s koncert vizuálját. Zoli a tartalmi részt illetően határozott elképzelésekkel bírt, de azzal, hogy ezt hogyan kell levezényelni, nem igazán, és megkért, hogy csináljuk együtt. A koncert jól sikerült, aztán Kovács Áron, a fényes elhívott, hogy csináljuk együtt a Szeles lemezbemutatóját az A38-on, utána maradtam az együttesnél, a többi pedig magától jött.

Mit gondolsz, van már egyfajta egyedi arculatod, stílusod, amit csak te tudsz?

K. Á.: Remélem, hogy van ilyen. És ha van, szerintem azért tűnik ki, mert abból a néhány emberből, aki ezzel foglalkozik, én vagyok az, aki inkább a narratív oldalra helyezi a hangsúlyt. Nézd meg a Quimby műsorát, ami egy elképesztően jól felépített műsor. Nézd meg, hogy ott Csaszi (Császár András) miket használ. Az egy sokkal visszahúzódóbb vizuál, ráadásul ők ott Egérrel (Porkoláb Tamás), a fényessel intenzívebben, máshogyan vannak együtt.

Hogy tudtok ti próbálni? Mondtad, hogy olyan mint a színház, de azért mégse olyan, hiszen csak nem raktok föl a próbaterembe egy led-falat.

K. Á.: De, amikor tehetem, viszek projektort, így együtt próbálhatunk a vizuállal is, de én előbb persze mindig megcsinálom az anyagot a stúdiódalra, azt körbeküldöm, mindenki véleményezi. Nekem lényegesen körülményesebb improvizálnom.

És ki mondja a végszót?

K. Á.:Többnyire megegyezünk, van, aki kivenne belőle, van, aki belerakna, de a végeredménnyel végül remélhetőleg mindenki elégedett.

kiss_akos_interju

Minden, amit vetítesz, a sajátod?

K. Á.: 95%-ban. A Kicsillag műsorában kettő olyan van csak – nem árulom el melyikek –, ami letöltött. Egyébként nagyon szeretem a felvételt és az utómunkát is. Ami nagyon jó lett szerintem, az a 20 000 Éjszakás Kaland a Budapest Bárnál, vagy Sound of silence loopja: a zongora meg az üveggolyó.

Mondtad, hogy nem sokan foglalkoznak ezzel, ti szoktatok találkozni, összetart ez a szakma?

K. Á.: Amint nagyon sajnálok, hogy ennek, amit én csinálok, idehaza gyakorlatilag nincsen szakmai közélete, nincsen tétje. Találkozunk backstage-ekben meg keverőállásokban, de nincsen szakmai fórum. Véleményem szerint ideje lenne jobban összehúzni a társaságot nekünk. fiataloknak, hiszen azt látjuk, hogy az öregek megvannak, nekik nem kell, hogy haverkodjanak, nekünk pedig nincsen igazán termékeny szakmai műhelyünk.

Látsz arra lehetőséget, hogy valaki, mondjuk te, megszervezed a hazai VJ szakmát, VJ versenyt?

K. Á.: Nem, mert oké, hogy mi VJ-k itt vagyunk, toljuk a legjobb tudásunk szerint, de nem tudom, hogy a közönségnek mi a valódi igénye. Csinálom ezt már három éve, és nem igazán látom, hogy ha sötétben menne le egy koncert, akkor mi lenne? A közönség számára lenne-e különbség? Mi próbáljuk a lehető legtöbbet megtenni, de úgy látom – és tévedjek –, nagyon kevés a közönség soraiban, aki megjegyzi, figyel rá, hogy mit lát a banda mögött a falon. Persze adódik egy másik kérdés is ebből, hogy kell-e engem egyáltalán jegyezni? Én azt mondom, Kiscsillag produkció van, meg Elefánt produkció van, és nem érdekes, hogy Kiss Ákos áll a pult mögött vagy bárki más: a lényeg, hogy a show üssön… Én a produkcióban hiszek. Kiteszünk valamit a színpadra, és ez vagyunk mi: az a 12 ember roaddal, technikával, mindennel, aki azért dolgozik, hogy az a másfél óra úgy nézzen ki, ahogy, vagy úgy szóljon, ahogy.

kiss_akos_interju_3

Szóval nem igényled, hogy felhívjanak a színpadra, és te is meghajolj a zenekarral?

K. Á.: Egyáltalán nem. Viszont kicsit mérges vagyok, amikor vannak zenekarok, akik fel tudnak menni úgy a színpadra 2015-ben, hogy legyen bárki, csak valamit vetítsen, ez szerintem súlyos igénytelenség, mert ha megnézed a koncertfotót – ami csakúgy egy külön műfaj –, az lesz a háttérben, amit a random ember odarakott.

Van olyan, amit még el szeretnél érni? Hova lehet ebben a szakmában fejlődni?

K. Á.: Itthon? Sehová. Nem nagyon van a klasszikus fesztiválkoncertezésen- és vetítésen belül olyan ügy, ami extrém módon más lehetne, de például nekem ezért volt fontos a Soharózás projekt, ahol számomra új technikákat próbálhattam ki.

És egy külföldi szuperprodukcióval nem turnéznál?

K. Á.: Lesz ilyen, én nem nagyon aggódok… Ez kicsit nagyképűnek hangzik, de tényleg, amíg arra a kérdésre, hogy gondoltam-e volna egy évvel ezelőtt arra, ami most van, az a válaszom, hogy nem, addig úgy érzem, sínen vagyok. Remélem ez így marad.

Fotók: Dancs Enikő Bianka