“Ezek valami nagy emberek lehetnek”, mondja az egyik büfés a másiknak, ahogy Sopron polgármestere és a VOLT Fesztivál főszervezői néhány tucat verejtékező újságíró és fotós társaságában végigvonulnak a még csak éledező kemping területén. Sajtóbejárás van. A “nagy emberek” mintha csak egymás fülébe suttognának, aki nem áll elég közel, semmit nem hall belőle. Aki közel áll, az sem. Legfeljebb annyit, hogy ez a világ legcsaládiasabb fesztiválja.

grumpy_jo

Ami még kiderül: a fesztivál területére behoztak egy konténert száz-százötven koporsóméretű fekvőhellyel, éjszakánként tízezer forintért lehet bérelni őket, a két nagyszínpadot pedig egymással szemben helyezték el, hogy a közönségnek csak meg kelljen fordulnia, amikor az egyik koncert véget ér, és elkezdődik a másik.

A fél tizenkettőkor induló sajtóbejárással egyébként egyetlen bajom van:  nagyon nehéz utána a visszajutás a fesztiválra. Valahogy azért bejutok, a sátrat viszont nem tudom felállítani, mivel a fesztivál területén belül külön is lezárt kempingbe nem engednek be. A kempingjegy megvásárlása pedig valóságos tortúra: a legnagyobb kánikula idején a legnagyobb a roham, mindenki most áll sorba, vagyis tolakszik előre, és lincshangulat uralkodik, mivel egy-egy karszalag kiadása hosszabb időbe telik, mintha mindenkinek egyesével főznének ebédet. “Én egy gyrost kérek!”, kiabálja egy srác, aki a türelmetlenebbek közé tartozik. Mélyen együttérzek vele, és arra gondolok, ez a bejutási procedúra életem legfeleslegesebb négy órája.

egy-egy karszalag kiadása hosszabb időbe telik, mintha mindenkinek egyesével főznének ebédet.

A nulladik nap viszont nem sokkal eseménytelenebb, mint a következők: a városból a remek Tudósok koncertjére érkezünk vissza, “Basszál, basszál, basszál!”, üvölti a szokásos energiával drMáriás, majd az angolul éneklő, angolul öltözködő, egyébként magyar illetőségű és mellesleg vérprofi Middlemist Red dalaiba hallgatunk bele, aztán következnek a születésnaposok. A legszomorúbb közülük a Heaven Street Seven évfordulója, ami a huszadik és az utolsó is egyben – a zenekar vérszegény produkcióval búcsúzik közönségétől. Bár az idén tizenöt éves 30Y-t hallottuk már élőben a taglétszám csökkenése óta, és voltak jó pillanataik – ahogy vannak most is –, mégis úgy tűnik, a kilépett szólógitárost, Gradvolt Endrét mégsem tudják pótolni Beck Zoliék.

két sör után a rendszer tévedésből letiltja a fesztiválkártyámat, amire legalább három napra szánt pénzt töltöttem fel.

Az ünneplők közül a csak tíz éve létező Irie Maffia a legenergikusabb és legfrissebb, viszont mire őket hallgatjuk, túl vagyok a sokadik sokkon: mindössze két sör után a rendszer tévedésből letiltja a fesztiválkártyámat, amire legalább három napra szánt pénzt töltöttem fel. Újabb procedúra, amíg új kártyát kapok és jóváírják az összeget.  Erre még ráerősít, amikor éjszaka a kemping bejáratánál szólnak, hogy a karszalagom csak hajnali ötig érvényes – ha nem érek vissza időben, nem aludhatok a sátramban?

Rendnek kell lenni és biztonságnak, ezt aláírom, de a túlbiztosított rendszer és a megalázó ellenőrzések, be- és kijutási eljárások mind a munkától, mind a szórakozástól elveszik a kedvemet.

Ráadásul reggel kifelé menet is ellenőriznek, és ez már tényleg sok. Rendnek kell lenni és biztonságnak, ezt aláírom, de a túlbiztosított rendszer és a megalázó ellenőrzések, be- és kijutási eljárások mind a munkától, mind a szórakozástól elveszik a kedvemet. Régóta járok Sopronba, és egyébként nem vagyok híve a nosztalgikus kesergéseknek, hogy régen minden jobb volt, mert emlékeim szerint az italok és gyorskaják árának színvonala, a tömeg mérete, a kemping zsúfoltsága, a vizesblokkok állapota és túlterheltsége hat-hét éve is hasonló volt, most valahogy mégis kényelmetlenebbnek tűnik minden. Mintha a fesztivál szeretné elrontani magát a fesztivált…

Eredeti kép: VOLT Facebook