A vizsgaidőszak borzalmaira való tekintettel a Félonline elindít egy mini interjúsorozatot, amiben a nálunk publikáló szerzőket kérdezzük a szemeszter leghosszabbnak tűnő hat hetéről, vizsgázási élményeikről és a tanulás gyötrelmeiről. Két tétel között kell egy kis lazítás, reméljük, ezek a rövid cikkek enyhítik a szenvedésiteket. Kitartás, kedves Olvasó!

Félonline: Hogyan vészeled át a vizsgaidőszakot?

Kerber Balázs: Általában nem vészesek a vizsgaidőszakok, viszont szeretem kitolni őket, nem szeretem egyben letudni a dolgokat, inkább hagyok időt az egyes tárgyak között. Ez egyrészt kényelmesebb, másrészt idegesítőbb is, mert sokszor gondolok arra, hogy már előbb is végezhettem volna velük. Egyébként nem vagyok egy nagy „tervbetartó”, úgy értem, az, ha előzetesen megtervezem, hogy melyik nap mit fogok csinálni, hogy kész legyek az adott időpontra, az sosem úgy, olyan módon szokott sikerülni. Sőt, az ilyen próbálkozásaim már a kezdeteknél meg szoktak bukni. A vizsgák előtt reggel, vagy ott, várakozás közben már nemigen szoktam tanulni, szerintem nincs sok haszna, bár életem első egyetemi vizsgáján épp azt a tételt húztam ki, amit előtte a folyosón még egyszer átolvastam. Ez azért segítség volt.

Meséld el életed legviccesebb vagy legszörnyűbb vizsgaélményét!

Életem legjobb vizsgaélménye egy „Ókori és keleti művészet” vizsgához kötődik, amelyre rengeteg kultúra építészetéből, képzőművészetéből kell felkészülni, ráadásul igen részletesen, különböző korszakok szerint. Aztán eléggé „zsákbamacska”-szerű, hogy ebből mi kerül végül a feladatlapra. Miközben az ELTE honlapján lévő Gépeskönyvet olvasgattam a témában, nagyon megtetszett egy sumer műtárgy, mely valószínűleg egy hárfa hangdoboza volt. Általában gyorsan „pörgettem” a különböző képeket, fejezeteket, mert nagy anyagot kellett még memorizálnom, de ez a „doboz” nagyon érdekelt, és megálltam nála egy darabig. Szerencsém volt, mert a vizsga nagyobb része épp abból állt, hogy ezt a tárgyat, az úri „standardot” kellett elemeznem.

Tanuláshoz küldj egy számot!

Zene mellett nem igazán tudok tanulni, viszont már a nyárra készülve küldök egy melankolikus és nagyon légies tengerparti számot Franco Battiato La voce del padrone című albumáról, mely meditatív volta miatt akár tanuláshoz is remek.