A vizsgaidőszak borzalmaira való tekintettel a Félonline elindít egy mini interjúsorozatot, amiben a nálunk publikáló szerzőket kérdezzük a szemeszter leghosszabbnak tűnő hat hetéről, vizsgázási élményeikről és a tanulás gyötrelmeiről. Két tétel között kell egy kis lazítás, reméljük, ezek a rövid cikkek enyhítik a szenvedésiteket. Kitartás, kedves Olvasó!

Félonline: Hogy vészelted át a vizsgaidőszakot?

Kövér András: A legrövidebb idő alatt a legtöbb tanulás elvét követve. Kevéssel a vizsgaidőszak előtt kezdtem el és kurva sokat tanultam néhány hét alatt. Eleinte otthon, sőt olyan is előfordult, hogy elvonultam egy tanyára, ahol még térerő sem volt, és a nappal együtt keltem és feküdtem. Amikor észrevettem, hogy idegennek hat a saját hangom, visszamenekültem a civilizációba és elkezdtem a Pécsi Egyetemi Könyvtárban tanulni, ahol társaságot is találtam. Onnantól kezdve a tanulmányi átlagom hanyatlásnak indult, de cserébe a vizsgaidőszakban is éltem szociális életet.

Meséld el életed legszörnyűbb vagy legviccesebb vizsgaélményét!

Ez igazából egy ZH-n történt, harmadéven, 2003-ban, közigazgatási jog különös részből. A félév során két, egyenként 50-50 pontos ZH adta ki a kollokviumi jegyet, 51 ponttól volt meg a kettes. Az első ZH-ra nem sikerült felkészülnöm. A feladatsor úgy nézett ki, hogy 5 feladat tartalmazott 77 állítást, amelyek mellet egy rubrika volt. Ezt csak akkor kellet beikszelni, ha az adott állítás igaz. A pontozás úgy történt, hogy a hamis állítás beikszelése és az igaz állítás üresen hagyása is pontlevonást vont maga után. Eleinte találomra ikszelgettem, közöm nem volt az anyaghoz, és attól kezdtem rettegni, hogy lemegyek a negatív tartományba, így pedig hibátlan második ZH-val sem ütöm meg a kettes szintet. Akkor az az ötletem támadt, hogy beikszelem mind a 77 állítást, mert az a logika volt a legkézenfekvőbb, hogy 50 igaz, és 27 hamis állítás van, minden igaz állítás egy pontot ér, így pedig 23 pontom lesz, ahhoz már csak 28-at kell összeszedni és megvan tárgy. Nem szarakodtam tovább, mindent szépen végigikszeltem, aztán beadtam, köszöntem, kimentem. Csak annyiban számoltam el magam, hogy 29 pontot szereztem ezzel a módszerrel. Az oktató a következő előadáson 10 percet beszélt rólam, ebben viszonylag kevés dicséret hangzott el. Nem nézte ki ezt a pofátlanságot a korabeli joghallgatókból, évek óta ilyen ZH-kat íratott, és senki nem próbálkozott ezzel a nagyon is kézenfekvő „megoldással”. Onnantól új rendszert dolgozott ki, több kifejtős kérdéssel. A második ZH-ra már rendesen felkészültem, és így is csak 22 pontot sikerült elérnem az 50-ből, de csiszre meglett a kettes. Még szerencse, hogy az első ZH-ra nem tanultam semmit, mert simán megbukhattam volna.

Küldj zenét tanuláshoz!