A vizsgaidőszak borzalmaira való tekintettel a Félonline elindít egy mini interjúsorozatot, amiben a nálunk publikáló szerzőket kérdezzük a szemeszter leghosszabbnak tűnő hat hetéről, vizsgázási élményeikről és a tanulás gyötrelmeiről. Két tétel között kell egy kis lazítás, reméljük, ezek a rövid cikkek enyhítik a szenvedésiteket. Kitartás, kedves Olvasó!

Félonline: Hogy vészelted át a vizsgaidőszakot?

Antal Andrea: Igazából szerettem a szakomat és tanulni is, úgyhogy szívesen tanultam, készültem a vizsgákra. Persze voltak olyan tárgyak, pl.: jog, amik nem annyira érdekeltek, azokkal megszenvedtem eléggé. A vizsgák közeledtével azért előtört belőlem a frász, de a többiekkel együtt szenvedni igazán csapatépítő volt.
Annyit ültem a könyvtárban, hogy az utcán ráköszöntem egy lányra, akit nem tudtam honnan ismerek, majd leesett, hogy hetekig ültünk ugyanannál az asztalnál a Szabó Ervinben.

Meséld el életed legviccesebb, legszörnyűbb vagy legszebb vizsgaélményét!

Nem is én emlékszem rá, hanem egy évfolyamtársam. Valami szigorlat volt, talán családjogból. Hetekig készültem. Igyekeztem. Aztán a vizsga napján ültünk a folyosón a lánnyal, aki mondta, hogy konkrétan nem tud semmit. Mondtam neki, hogy vegyük át gyorsan. Én hármast kaptam, ő meg ötöst.

Tanuláshoz küldj egy számot az olvasóinknak!