Ez utóbbi kérdés volt a címe Dr. Törőcsik Mária trendkutató, marketingszakember, a PTE KTK egyetemi tanár hétfői Decentrum klubesten tartott gondolatébresztő és vitaindító előadásának, amit a Pécs-decentrum Kulturális Egyesület most is a hangulatos Trafikban rendezett meg. Előadásának? Igazából előadásainak, mert valójában számos ponton összekapcsolható, de mégis két külön előadást halhattunk – ha már marketing és fogyasztás –, „egyet fizettünk, kettőt kaptunk”. Több kérdés került megválaszolásra, így például, hogy vajon kiről beszélünk, ha a férfiról beszélünk, hogyan változott meg a férfi szerepe, élete, mi a férfias, mi a nőies, miként alakulnak étkezési trendjeink, életmódunk, hogyan változnak fogyasztási szokásaink, és talán egyetlen központi kérdés: ki a férfi, ki a nő, kik vagyunk mi?

Ha az a kérdés, hogy ki a férfi, akkor sokunk az erőre, a hatalomra, a sikerre, a biztonságra asszociál és megjelenik bennünk egy idealizált, férfias testkép is – kezdte Törőcsik az előadását. A valóság viszont ennél árnyaltabb, összetettebb. A mai világot ugyanis elérte a férfi „sokk”, pontosabban helyesebb azt mondani, hogy a férfit sokkolja a valóság. Megváltozott a „férfi-életpályamodell”: míg korábban az volt a jellemző, hogy a férfi megszerzett egy szakmát, munkába állt, aztán nyugdíjazták, most már sokszor kényszerül a férfi is arra, hogy időről időre szakmát, munkahelyet váltson, vagy munkanélküli legyen. Mint Törőcsik rámutatott, olyan törésekkel kell szembesülnie a férfiaknak az életük során, amelyekkel korábban nem kellett. Elvesztették hatalmukat, vezető szerepüket, a „hős férfi” figurája felszámolódott. A nő a férfi vállára hajtaná a fejét védelem reményében, de „már azt sem tudja, hol a válla”.

A férfiak jellemzően a gyors bevásárlás hívei, nem szívesen „shoppingolnak”, célra törően veszik meg, ami kell, nem hozza őket lázba a boltjárás, inkább hagyják, hadd nézelődjön a nő, ők megvárják a bolton kívül. Törőcsik szerint viszont ez is megváltozóban van, méghozzá azért, mert megjelentek az egyszemélyes háztartások, a férfi pedig, ha egyedül él, rá van kényszerítve arra, hogy minden vásárlást magának intézzen. Megszületett a „trendférfi” alakja, aki jobban figyel magára, az öltözködésére, a stílusára. A piacon pedig megjelentek a kifejezetten férfiak igényeit kiszolgáló üzletek és a „férfifolyosók”.

Törőcsik előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai férfiakkal szembeni elvárások a nők részéről már túlzóak, bár tény, hogy nem alaptalanok: legyen családcentrikus és kereső – a nők majdnem fele erre vágyik, s csak 9%-uk nem vár el a férfitól semmit. Ugyanakkor Törőcsik szerint a férfiak mégis „túlköveteltek”, olyat kérnek tőlük a nők, amit nem tudnak már úgy teljesíteni, mint korábban: az egzisztenciális biztonság, amit a férfi tudott megteremteni, ma már pusztán szerencse és véletlen kérdése. Ezt hallva talán nem véletlenül, a hozzászólók, kérdezők az előadás végén éppen arra reflektáltak, hogy beszélhetünk-e még egyáltalán igazi férfiakról.

Úgy tűnik, hogy igen, legalábbis valahol még mindig megvannak a különbségek férfiak és nők között. Már eleve az anya-apa szerepek miatt – még ha, lássuk be, most már egyre többször van otthon az apa a gyerekkel, azért még mindig jellemző az, hogy a gyerek az anyától kér és kérdez mindent, az apától pedig csak annyit: „hol van anya?” Az étkezési trendek kapcsán is beszélhetünk még férfias és nőies ételekről – erről volt szó az előadás második részében, mintegy átvezetésként a két téma között. Az ételekről, étkezésről gondolkodva is asszociálunk: ha nő és étkezés, akkor biztos, hogy valami krémes, puha, lágy, sütemény vagy zöldség; ha férfi és étkezés, akkor valami kemény, szilárd, fűszeres és leginkább hús. Ha nő, akkor csipegetés; ha férfi, akkor falás. Ha a nő főz, akkor az valami mindennapi tevékenység, ha viszont a férfi, akkor az mindig nagy esemény, valóságos ceremónia. Egy viszont biztos: legyen szó férfiról vagy nőről, az étel központi szerepet tölt be az életünkben.

Fesztiválok, főzőműsorok, szakácskönyvek, szakácsmagazinok, és Törőcsik szerint legyünk bárhol is, az étkezés egy „aduász” téma, mert ebben mindenki lehet szakértő, miközben nem osztja meg annyira beszélgetésben részt vevőket, mint a politikai kérdések. A „foodpornó”, amikor csak nézzük és elméletben foglalkozunk az evéssel, pedig éppolyan élvezetesnek bizonyul számunkra, mint maga az evés.

A gasztronómiai világunk is alaposan megváltozott, megváltozóban van, és számos megatrend uralja a „foodpiacot”. A közönség számára talán mégsem az ortorexia (túlzottan egészséges „ételfilozófia”) volt a legmegdöbbentőbb, de még talán a morális meggyőződéseken alapuló vegetariánus étrend mellett felbukkanó „rovarevő”-irányzat sem sokkolt minket annyira, mint egy újonnan alakuló divat: a hírességek szöveteiből gyártott „celebkolbász”. Ez volt az a „horrorisztikus” trend, ami sokak fantáziáját megmozgatta, de úgy tűnt, igazán nem akarta senki firtatni ennek az – nem lenne túlzás azt állítani, hogy az extravagancia fogalmán is túlmutató – ötletnek a részleteit.

Törőcsik Mária előadása valóban gondolatébresztő és vitaindító volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy rengetegen szóltak hozzá a témákhoz, vitatkozva az előadóval, de főképp kiegészítve az elhangzottakat. Éppen olyan témákról volt szó, amikről egyszerre van már sejtésünk, tudomásunk, mégis meglepődünk és meghökkenünk azon, amit hallunk, és úgy érezzük, hogy ezek olyan dolgok a tudomány világában, amikhez végre hozzá tudunk szólni, amikben egy kicsit mi is lehetünk szakértők.

Illusztráció: Bittner Mónika