A 2008-ban alakult duett London és Budapest között ingázik, ha éppen nem jön be egy másik külföldi országban való fellépés, mert akkor bizony, ott vernek közös sátrat. Synth Noir, de nem gótok, ahogy ezt Zsófi hangsúlyozta az interjúnkban. Tarr Zsófi és Árvai-Illés Emese alkotják a bandát, mindkét lány ízig-vérig zenész. Idén jelent meg Harry Me Marry Me Bury Me Bite Me című új albumuk.bnc3

Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével?
Zsófi:
Édesapám által, aki a Metro együttesben zongorázott egy ideig, és mivel neki ez volt a hangszere, a testvéreimmel együtt nekem is meg „kellett” tanulnom zongorázni. Általánosban jártam pár évig zeneiskolába, de a szintizés csak később jött, tizenévesen a bátyám mutatta meg először. Természetesen fogalmam sem volt akkor még, hogy mit csinálok, de nagyon tetszett…
Emese: Elég korán, olyan 7-8 évesen elkezdett mozgatni, hogy mitől lesz nekem egy zene jó. Körülbelül ekkortájt kezdtem random halandzsa-angol dalokat kazettára énekelni (németet tanultam), a borzasztó falzettomon, és senki nem mondta meg, hogy máshogyan is lehet. A kezdetektől olyan nevelést kaptam, hogy művészetből nem lehet megélni, úgyhogy fejben mindig ott volt a B-terv, a megélhetési hivatás. Talán ezért nem tudok elszakadni a kettős élettől. Aztán tizenévesen sikerült összerakni az első tényleg angol dalt, közben próbáltam összehozni egy lány vokálbandát is, kevés sikerrel. Körülbelül húsz voltam, mikor megvettem az első szintimet saját fizetésből, aztán pár évre rá megtaláltam a kényelmes alt hangomat.

A duó alapításának ötlete mi által jött létre? Miért szeretettek volna egy közös ’bandát’?
Zsófi:
 Amikor 2004-2005-ben megismerkedtünk és kiderült, hogy én zongorázgatok, Emke meg tele van versekkel, akkor játszottunk a gondolattal, hogy milyen menő lenne ketten csinálni egy bandát. Aztán csak évekkel később vált komollyá a dolog. Sok minden történt azalatt a pár év alatt, de az alapötlet, hogy ezt mi ketten együtt szeretnénk csinálni, megmaradt és meg is valósult.
Emese: Addig is ott volt a horrortársulat, ami kreatív ágytálként működött, abba hánytuk az összes ötletet, ami jött. Eleinte csak ábrándoztunk arról, milyen jó lesz majd együtt zenélni, aztán rájöttünk, hogy talán el is kéne kezdeni.

Miért pont Black Nail Cabaret lett a név? Saját kreatív ötlet hozzátok igazítva, vagy inspirált titeket valami konkrét a megszületésében?
Emese:
A fekete körömlakk mindennapi betevőnk volt hétvégente, kvázi jelképezi, milyen frontról jövünk. A Cabaret pedig azért, hogy csorbítson ennek az élén, illetve utaljon a teatralitásra.

Ha gondolkodás nélkül, egyetlen szóval kéne megfogalmaznotok azt, hogy számotokra mi a legfontosabb, amit szeretnétek kifejezni a zenétekkel, a dalszövegekkel, akkor mi lenne ez a szó?
Emese
: Emberek.

A honlapotok stílusa, háttérképe is egészen egyedi és különleges. Kinek köszönhetitek?
Zsófi
: Josef Stapel grafikus munkája, aki az első albumunk borítóját is készítette.

Emese londoni kiköltözéséhez mi vezetett? S hogyan folynak az online stúdiómunkák egy-egy dal felvételénél?
Emese:
70% anyagi ok, 30% kalandvágy. Nem akartunk eladni még egy hangszert, hogy a hó végén ki tudjuk fizetni a hitelt. De amúgy kiskorom óta szerettem volna kipróbálni, hogy milyen az élet Magyarországon kívül, aztán úgy visszatérni, hogy érezzem: igen, ez az otthonom, és ezért hiányzott.
Most online pingpongozunk: Zsófi küldi az ötleteit, meg mi is a miénket. A végső formát a dalok a mi oldalunkon nyerik el, itt zajlik a mixelés.

bnc1

A Satisfaction-höz jelent meg tavaly klipetek. Hogyan raktátok össze és kikkel, vagyis mi volt az a folyamat, ami az kezdetőktől a végeredményhez vezetett?
Zsófi:
Londonban Emke egyik jó barátja, Vágó Bianka filmszakos hallgató vállalta a klip rendezését és elkészítését, szabad kezet kapott az ötleteléshez. Mivel én Budapesten voltam, és nem tudtam volna kimenni Londonba  a forgatásra, ezért itthon készített rólam felvételeket Ficsór Zsolt fotószakos MOME hallgató. Ezeket vágta össze Bianka a saját felvételeivel, valamint vetítették ki a helyszínen falra.
Emese: Egy pszichiáternek dolgozom, az ő magánklinikájának konzultációs helyiségeiben vettük fel az egészet. Azok a falak azért tudnának mesélni.

Hogyan kapcsoljátok össze az életetekben történő történéseket, érzelmeket, harcokat, váltásokat, kapcsolatokat a dalszövegírással? Miképp történik egy szövegírás nálatok?
Zsófi:
Emke a fő dalszövegíró, de az új albumon én is hozzátettem pár sort a szövegekhez. Ezek mind valamilyen érzelmi viharból megmaradt emlékek lenyomatai.
Emese: Minden mindennel kapcsolódik, senki és semmi sincs biztonságban, bárkiről születhet dalszöveg. Egyszer csak kinyílik egy csap és jön.

 Túl vagytok egy sikeres németországi turnén a Camouflage-zsal. Mesélnétek egy kicsit erről? A megkeresésről, hogy miért pont Németország? Történt valami érdekes eset a backstage-ben, amit sosem fogtok elfelejteni?
Zsófi:
Amikor a Camouflage utoljára itt járt Budapesten 2013-ban, mi játszottunk előttük. Ekkor, mint később kiderült, nagyon megtetszett nekik a zene és minket választottak előzenekarnak a turnéjukhoz.
Emese: Emlegettek valamit 2015-ről meg tervekről, de mivel 8 hónapig csend volt felőlük, nem vettük komolyan. Aztán egyszer csak jött a hír több forrásból, hogy minket akarnak előzenekarnak. Iszonyatos tapasztalat volt az egész, a végére kialakult egyfajta szimbiózis a stábtagok között. Azért körülbelül, a hatodik koncert után már meglehetősen szakadtan, de vigyorogva érkeztünk a soundcheckre, azzal poénkodtunk, hogy még két hét, és szamárháton érkezünk, sámándobbal szintik helyett, szőrmékben, és valami letűnt nyelvet fogunk beszélni.
Tanultunk a saját gyengeségeinkből, az ő profizmusukból, arról, hogy hogyan lehet tisztességes szervezéssel, csúszás és malőr nélkül színpadra tenni egy ilyen kaliberű produkciót. Arról, hogy milyen az, amikor mindenki egy célért dolgozik, és senki nem próbálja lekönyökölni vagy semmibe venni a másikat. És arról, milyen kőkemény melós az, aki a zenéből él. Életem eddigi legállatabb élménye volt.

 Emese a Let the Right One In című könyvből merítette a most megjelenő Harry Me Marry Me Bury Me Bite Me névre keresztelt album címét. Miről szól a könyv, és hol találtál rá először?
Emese:
A svéd filmet (Let the Right One In) előbb láttam, így ami azt illeti, az ihlette a Let Me In-t az első lemezen. Bianka, a Satisfaction videó rendezője ajánlotta, hogy olvassam el könyvben, mert sokkal keményebb a sztori, ha ismerem bizonyos dolgok hátterét. Ő mindig betalál könyvekkel, mintha tudná, hogy éppen mire éhezik az agyam.

Ha már a nagylemez… Sötét hangulatúnak nevezik és nevezitek a dalokat. Honnan ez a „synth noir életérzés”?
Zsófi:
Valószínűleg abból a szubkultúrából, amiben megismerkedtünk, satöbbi, de NEM VAGYUNK GÓTOK, „aszentségit”!
Emese: Legalább is Zsófi nagyon igyekszik teperni kifelé ebből a skatulyából. Ennek ellenére belőle sem jött még vidám napsütéses nóta. Nehéz lenne találni egy képletet vagy definíciót arra, miért lesz valahol minden melankolikus, amit csinálunk. Ez elől sehova sem lehet menekülni, azt hiszem. Innen jöttünk, és oda sem véletlenül sodort a szél. De a skatulyák nem jók. A pop például nekem csupa olyan dolgokat jelent, amitől felfordul a gyomrom. A synth noir talán csak annyit tesz: szintiket használunk sötét dallamokra.bnc2

Azt mondtátok, hogy a legtöbb dalotok az új albumon a párkapcsolatokról és az emberi kapcsolatokról szól. Ennyire fontosak számotokra az emberek? Más témában nem is gondolkodtatok most?
Emese:
 Az ember uralkodik, az ember erőszakol, az ember megbánt, magához köt, kifoszt, kizsákmányol. Amikor azt mondom, az emberi kapcsolatokról írok, nem arra gondolok, hogy csak szerelmes dalaim vannak. A politika az ember hatalmi játékáról szól, a pszichológia az ember kapcsolatáról saját magával stb. Az egész világot jelenleg az ember vesződése mozgatja, magával vagy másokkal. Nehezen tudnám elképzelni, hogy jelen körülmények között másról írjak.

Milyen ötlet alapján született meg a borítókép az új lemezhez? S hogyan készültek el: ez is online történt, vagy valamelyik két fellépés között?
Zsófi
: Emke hazajött, hogy legyen egy aktuális zenekarfotónk. Ezek az új albumhoz készültek, de amikor fotóztuk, még nem voltunk benne biztosak, hogy albumborítónak lesz-e felhasználva, vagy csak borítón belül, online tartalmakhoz.  Ficsór Zsolt fotózott minket, aztán a képeket átküldtük a designért felelős Josef Stapelnek, és ő átvette az irányítást. Ez lett belőle.

 A rengeteg külföldi koncert közül melyik a szívetek csücske?
Zsófi:
 Talán a berlini. Ekkor egyedüli előzenekarként léptünk fel az öregek előtt (a többi helyszínen a Solar Fake is játszott mint előzenekar), így valamivel többet szerepelhettünk, és talán itt volt a legnagyobb közönség. Nagyon jó energiák voltak, azt hiszem, mindketten itt éreztük magunkat a legjobban a színpadon.
Emese: A berlini volt a legerősebb koncert, mindenképpen. Nagyon jól éreztük magunkat a színpadon. Viszont voltak még városok, amikre jó visszaemlékezni, például Kölnre, ahol a merch pultnál addig soha nem tapasztalt érdeklődés és szeretet fogadott, illetve Münchenre és a turnényitó koncert utáni eufóriára.

Május 25-én a svéd Agent Side Grinder társaságában fogtok fellépni. Honnan ismeritek őket?
Emese:
Most találkoztunk velük először személyesen, de reméljük, nem utoljára! Jó kis porcogós analógot nyomnak.

Az albumon kívül vannak olyan klip-ötleteitek is, amik a közeljövőben talán meg is valósulnak?

Zsófi: A következő klipünk készülőben van, ezt a feladatot is Ficsór Zsolt vállalta. Az ötletelést rábíztuk, kíváncsiak vagyunk, hogy egy külső ember hogyan éli meg a zenénket, és milyen képi világot társítana hozzá. Semmit nem tudunk, hogy milyen lesz, mindenesetre a Right On című számhoz készül.